_________________________________
Résztvevő: Iymer
Helyszín: úton
Időpont: 7. nap ősz, délután
_________________________________
-Ugyan, vágják csak, nehogy mán itt múljon ki! Rosszat hoz a házamra, ha halott vón alatta!
Ormon teste tüzelt, Siken aggódva tapogatta meg betakarás közben.
-Gondolod, csak a homlokára tenni elég lesz? Nem kéne a mellére is?
A férfi elmerengett:
-Más pap nem szokott ide gyünni. Ha nem csúnya az orcája, gyüjjön csak.
Dentas megérkezett, nyomában egy alacsony iodegennel.
-Hoztam a falu gyógyítóját.-közel hajolt hozzád-Asszony. Nem is aszony. Lyány. Vénlyány.
A beteghez vezette. A teremtés lehúzta kendőjét, Merrowként mutatkozott be. Megtapintotta a festő csuklóját, homlokát, nyakát, mellkasát, aztán hozzád lépett:
-Kő' neki forró víz. Csánnyok neki jót.
Nem volt bőszavú, és nagyon erős tájszólást beszélt, viszont úgy tűnt, érti a dolgát. Ha kapott forró vizet, kutyulni kezdett valami masszát az általa hozott füvek keverékéből, meg egymásikból teát készített.
-Minden két órjában acc neki kicsi bögre teja. Értesz?-nézett rád. Szomorúsággal figyelt titeket, de már eleve így érkezett, nem volt köthető a piktor állapotához.
A ház ura fél szemmel titeket nézett, mit működtök. Dentas félrevont még akkor, amikor a szereket készítette a lány:
-Csendes, tiszta falu ez, de kápolnát nem láttam. Ami nekem fura, hisz Domvik kebelén vagyunk mind. A lány meg amikor meglátott, úgy nézett rám, mint gyászoláskor szokás.