Erion utcáin

[Kalmárfejedelem]

JK: Zanazan Walra
Esemény: Első munkanap éjjele


Már nem jutsz el az ajtónyílásig, mert megdöbbentő dolog történik:

A patkány amit ledobtál magadról, ijesztő alakváltozáson megy keresztűl: növekedni és torzulni kezd. Teste egyre nagyobb lesz, miközben egyre jobban megnyúlik, emberformájúvá. A szemed előtt változik át a patkány félig-ember-félig patkány humanoid lénnyé, mintegy négy-öt másodperc alatt. A döbbenettől egy pillanatra lemerevedsz, de gyorsan reagálsz, mikor látod hogy a többi bent lévő patkány is visítva alakulni kezd, és ők is átváltozásba kezdenek!

Az átváltozott patkányemberek lapátkezeiken éles karmokat viselnek; szemükben emberi értelem csillog, mi több beszélgetnek is egymással fejhangú patkányvisítással!

Első körben egy teljesen átváltozottal nézel szembe, a többiek alakváltása folyxamatban...

És még jönnek be patkányok az ajtórés alatt...

(Off:
-Kérem azt a bizonyos 12 dobást.
-Intelligencia-próbát kérek a legendaismereted miatt +1-gyel CSZ:6 Sikerek: 2)

[Navaratna]

//Kalmárfejedelemnek ment a pm a kért adatokkal.//

(Zanazan)

Bennem marad a levegő. Mi a pokol történik itt? Átalakuló patkányok?! Emberré??!!
"Te szent szar, Krad, most ki akarsz velem szúrni??"
Azt hittem, szimpla, kövér rágcsálóknak kell szétcsapnom a fejét, erre kiderül, rosszabb. Tuti megbízással jöttek garázdálkodni cseppet. Hogy esne szét a májuk és szarnának sündisznót!
Újabb hálával gondolok Nabil gondoskodására: ha nem lenne most bőrvértem, szerintem cafatokká tépnének és harapnának. Most is járhatok így, de van egy kis védelmem.
Túlesve a kezdeti döbbeneten szoktatom magam az állati humanoid harchoz, és szorosabban fogom buzogányom markolatát. Jó, nem adom fel, lesz itt cssapdosás, nehezítéssel, mert a vad visszacsaphat és haraphat egyszerre. Így amint lélekjelenlétem visszatér, tartom magam ahhoz, kicsinálom ezeket, mielőtt ők tennék velem. A lény felé ütök elszántan.

[Kalmárfejedelem]

JK: Zanazan Walra
Esemény: Első munkanap éjjele



(Off: Ez most komoly, hogy a harcosod 5 Ép-vel vakít? Jó, jó azt értem én hog ÚT és ennyi Ép alapra futotta, de ez akkor is elég karcsú. Főleg hogy kifejezetten egy a fizikumából élő kariról van szó... Az Ép-alapod fejlődött +1-gyel. Minden szintlépéskor fog amíg el nem éri az AK-ban megahtározott 7-et.)

A patkányember szívós dög, illetve jelenlegi harci tudásoknak kellő kihívást jelent ahhoz hogy megszorongassoan.
Alpapos adok-kapokba keveredsz az első patkányemberrel, mire a többi is átváltozik és rád támadnak.
A műhely méreteiből adódóan csak négyen férnek egyszerre hozzád, de így is túlerőben vannak.
Az elsőt eléggé meggyepálod, de a harcnak nincs vége, és a túlerőben hátrányban vagy. (-10 minden harcértékedre.)
És még mindig jönnek be új beszálló patkányok az ajtórés alatt akik átváltozásba kezdenek.
Azt viszont érzed, hogy ha hátrányban vagy is azért hatékonyan védekezni tudsz ellenük, ha a védekezésre koncentrálsz, elhúzhatod a harc menetét sokáig, mert annyira azért nem jó harcosok, hogy levágjanak egy perc alatt, de szívósságuk okán egyenlőre csak az első patkányember rogyik le a perc végén a földre és még ott nyüzsög vagy egy tucat.

****
Közben Abdul jön a műhelybe:

-Mi folyik...-aztán arca elfehéredik mikor négy patkányember ugrik felé a lakásbejárathoz, hogy elkapják. Abdul az orruk előtt bevágja az ajtót.

Sok idő telik el. Már az ötödik percet kezded (50 kör) de még csak 4 ellenféllel végeztél az elsőn kívűl, és -hála a vértnek van védelmed- de éles karmok marnak beléd. egy-két mancs belevásik a bőrvértbe, de így is vérzel.
(20 Fp veszteséget szereztél az öt perc alatt.)
Mikor Abdul lakásának ajtajában egy Erioni Városőr jelenik meg sodronyingban, sodronycsuklyában, a kezében kétméteres pikával. Eddig tartott míg ideértek.

-Tartson ki itt vagyunk már! - de nem tudjuk egyszerre lerohanni őket, mert kevéd a hely! -Húzodjon félre a falhoz! -mondja az első belépő pikás leengedi a fegyverét és jó két méterről elkezdi felnyársalgatni a patkányembereket. Mögötte újabb pikás őr lép be a helységbe és ketten hárman már elkezdik a műhely kapuhoz nyomni a tömeget, megvárva míg újabb őr tud bekapcsolódni a kiszorítósdiba.

A patkányemberek nem hülyék, azonnal elkezdenek visszaalakulni, hogy mentsék a bőrüket a patkányfogóból.
A városőrök igyekszenek nem téged leszúrni, de hol a fejed melllett, hol a derekad mellett suhan el egy méteres acélhegy amit egy közeli ellenfelednek szántak, de félreütötték, vagy kimozdult a patkányember és vészes közelségbe került a hegy hozzád. Főleg akkor nehéz mikor már nyolc pikás is bent van és valóságos pika-hegy erdőben kell hajolgassál ami rád nézve legalább olyan veszélyes mint az ellenfeleidre, igaz, szánt szándékkal téged nem, csak a patkányembereket támadják. Szúrkálják a masszát és te ott vagy benne.
(Ügyességpróba CSZ: 6 Sikerek:2, ha nincs meg d6 Fp veszteség-SFÉ)


A pikások nagyon hatékonyak ugyanis nemcsak megdöfködik, át is nyomják az ellenfelen a fegyvert tehát akit eltalálnak, az rendszerint meg is hal.
Az a két ellenfeled aki különösen megszenvedtetett, abbahagyja a harcot és elkezd visszaalakulni, hogy elmeneküljenek a résen át.

[Navaratna]

//Ööö, igen, kemény 5ből arcoskodik, ami tényleg nem szerencsés, hiába, néha az én helyzetértékelésem se jó Költhettem volna rá többet is Köszönöm ezt az isteni áldást, hogy most 5ről 6ra emelkedhetett a karim életereje //

(Zanazan)

Ismeretlen fajú és így képeségű lény ellen először harcolok, így ha túlélem, tuti hpogy agyonizzadom magam... ha csak izzadnék!...
Felismerem, kicsi a hely, tumultus kezd el kialakulni. Beavatásszagú ez a nap... Nem lehet nagyon pattognom, vagy védem magam és tartok egy ütemet, vagy nekem annyi.
Mikor Abdul feltűnik, megrándul az arcom. Csak ide ne jöjjön, fel ne engedjen senkit, mert akkor neki annyi! A szívem nagyot ugrott.
-Menjen vissza!-kiáltok rá, de látom, eléggé berezelt a patkánylényektől ahhoz, hogy időben visszacsapja az ajtót.
"Kösz, uram..."
Hallva, hogy kint mozgolódás támadt, felcsillant a szemem. A felszólításnak eleget teszek, lehetőségeimhez mérten. Most már nem csak a lényekre kell figyelnem, de az őrökre is, akik ebben a nyüzsiben könnyen megsebezhetnek engem is. A sünifal kialakulásakor biztonságérzetem kissé megcsappan. Párszor érzem, engem ér a szúrás valamilyen formában (ügyesség 14, négyszer dobhattam, értékek: 9,5,3,4. Nem volt meg, -5fp, ebből a 2 SFÉ levonva: összes fp veszteség az őrség munkáján 3). Látva, menekülnek a dögök, elkiáltom magam:
-Patkánnyá válva menekülnek a lábak között!!!

[Kalmárfejedelem]

JK: Zanazan Walra
Esemény: Első munkanap éjjele


Egy két patkányembert az átváltozás közepén ér el a halálos szúrás de egy-kettőnek sikerül kerekt oldania.
A katonák sápadtan törölgwetik a homlokukat, látsazik rajtuk ez azért itt sem olyan szokványos.

Abdul szélesre tárja a műhely ajtaját, hogy a dögök bűze és az izzadságszagot kivigye a szél. A műhelyben esett kár nem jelentős, de alapos a rumli.

Abdul a fejét rázza.

-Nem értem...valakinek nagyon az útjában vagyok.

A pikások tisztje Natanel hadnagy faggatni kezdi Abdult, láthatólag ismeri a mestert, hisz ez a negyed a saját körzete. A katona ruháján -a láncing fölött egy felöltőt visel- az erioni címer mellett látsz egy egyedi zöld-ezüst lándzsás címert, valószínű ez a negyed urának felségjelzése. Ez más mint amit a Kis-Ibarai erioni őrök ruháján láttál. Zanazan rájön, hogy itt a nemesség valószinüleg kerületek, városrészek feletti birtokjogot kap -földterületek helyett, hiszen azok itt nincsenek.

-Mond csak Abdul-teszi Natanel az öreg vállára a kezét- Mióta tart ez?
-Mármint mi?
-Gondolom nem mindennap jönnek be patkányemberek a műhelyedbe. Én 15 éve járom az utcát de ilyet utoljára a Szegénynegyedben láttam mikor a Látók szektáját számoltuk fel véglegesen. Mi folyik itt Abdul? Ki akar neked ártani?
-Gyanúm az van bizonyítékom nincs.- mondja elkeseredetten Abdul

Nataniel a hátára fordítja az egyik görcsbe merevedett holttestet, és át kutatja. pénzeszacskó hullik a földre, amiből csillogó aranyérmék gurulnak ki. Nathaniel a kezébe vesz egyet.

-Hm...Toron császársági aranydukát.

-A Quiron Liga! -szűkül össze Abdul szeme. -Csak tudnám melyik család!

-Egy zacskó toroni aranydukát még nem bizonyíték Abdul.- mondja Natanel szkeptikusan.
-Azért a gyanúhoz elég nem? Mégis honnan a túróból szereztek ezek totoni pénzt? -háborog Abdul- Tán bizony bekocogtak a hercegi Bankba kivérták a sort és váltottak?

Natanel hallgat.

-Elfogató parancshoz ez még mindig kevés. Sajnálom Abdul. Viszont a ma éjszakai támadással már hivatalból ki kell rendelnünk ide védelmet. A saját őrséged mellé két pikást és két íjászt kapsz Prospero Guadalupe gróftól a kerület urától. Egy hónapig tart majd a védelem, de csak éjszaka. Itt fognak posztolni a ház előtt. Egyenlőre ez a legtöbb amihez jogod és jussod van, sajnálom. Kikérdezném az őrödet ha nem bánod.

natanel hozzád lép:

-Hölgyem...Natanel Marco hadnagy vagyok, a kerületi őrség tisztje. Elmondaná mi történt? Úgy tudom délután gyújtogatás is volt itt, és ön harcolt a latrokkal. Tudna személyleírást adni róluk, Különleges ismertetőjegy esetleg?

A tiszt figyelmesen végighallgat.

-Vörös Sárkány? - a pikás veteránok és a tiszt szeme összevillan. Ők ismerik az éjszakát...

-Imekóék....-dünnyögi Natan.

Abdul elálmélkodik:

-Az enoszukeiek? De hát a toroni pénz...meg az a raktár is ahonnét dobáltak a Quiron-Ligáé!

-Nem tudom Abdul én nem inspektor vagyok csak egy őr. -mondja Nataniel. - Bár 15 év tapasztalat azt mondatja velem, hogy ittt öbb dolog is szóba jöhet...mondd csak kikkel üzleteltél, kiknek adtál el szőnyeget az utóbbi fél évben?

Abdul a fejéhez kap.

-Rengeteg embernek... a könyvelőm meg tudná mondani, de fejből én sem tudom, gyakran nem is vagyok ott az eladásokkor.

-Mindenesetre ott kell keresni a haragosod, vagy az ellenfeled...nézd Abdul nem igérhetek semmit. Nyomozótisztet csak akkor kérhetsz, ha megölnek valakit és gyilkosság történik. Bár azt hiszem ezek az események kimerítik a szervezett és tervszerű, bűnszövetkezetben elkövetett zaklatást. -Nataniel felsóhajt- Kérj audenciát és beszélj a gróffal! A jelentésembe beleírom, hogy ezt én is indokoltnak és sürgősnek látom. Egy talán két hét és fogadni fog.

-Köszönöm Natanel.

A tiszt feléd fordul:

- Maga meg alaposan fertőtlenítesse ki a sebeit. Láttam már ember megkapni a licanthropia nevű betegaséget, ha nem akar maga is patkányemberré válni sürgősen menjen az Ispotályba.

Időközben felkelt a Nap. Azim csörtet be csalódott vadkanlént mint aki jó buliról maradt le:

-Patkányemberek! És én kimaradtam belőle! - szinte toporzékol csalódottságában; rád néz és elismerően füttyent- Azt a! A kis vakarék picsa még mozog! Nem is vagy te annyira gizda kisanyám! Mit mondtál mi is a neved? Zanazan? Igen azt hiszem mától kiérdemelted hogy a rendes neveden szólítsalak Zanazan!

Aztán napirendre tér az eset felett és elkiálltja magát:

-Yasar! Hol a kaja!? Éhes vagyok! De sok legyen ám!

(Off:
Tapasztalat:

-fegyveres harcért 1 Tp
-Erion belső világába való betekintésért, és a különleges szörnyekkel való találkozásért 1 Tp)

[Navaratna]

(Zanazan)

Mikor már elfogynak a dögök, leroskadok ágyam maradékára. Ez húzós volt, és alig vagyok magamnál. Nem a sebeim miatt, a borzalmas lények támadásához gyomor kell...
-Abdul, hogy bírja a folyamatos zaklatást ilyen kitartóan? Az élettől elment volna a kedvem a folyamatos terrortól!
Miközben Abdult kérdezik, szemügyre veszem marásaim, szúrásaim, de fél füllel hallgatom, miről meg a szöveg. No meg a címereket se tudom hova tenni. Egyik nap ilyen, másik nap olyan? Vagy területfüggő? Magas ez nekem
"Hm, Jaffar szőnyeget sző. Azt ne mondja már nekem valaki, hogy ez akkora üzlet, hogy ölre mennek érte többen is! Toron! Eszem megáll! Vajon a sárkányosok kik lesznek? Hm, talán ez az őr majd jobban tudja, kik viselnek ilyen jelet. 15 év alatt biztos látta már."
Minél több szó hangzik el, annál talányosabb az egész: itt háború folyik a szövöde ellen, masszívan. Mi lehet a háttérben?
"Bármi, ahhoz nincs közöm. Védelmet kell adnom, nem okoskodnom. Bár néha a tények ismerete sokat segít a hatékonyabb munkavégzésben..."
Hallva, hogy ahhoz, hogy azonnali komoly intézkedést kapjon Abdul halál kell, előre rázom a fejem. Azt nem szabad hagyni. Én kerülök a képve, rögtön felállok.
-Zanazan Walra, szolgálatára.
A gyújtogatástól kezdem tetoválásosig, gyújtóbombásig, belefoglalva az éjjeli patkányinváziót is. Lényegretörően, sallang nélkül. Amikor meghallom, hogy Imeko, kérdőn nézek rájuk.
"Mi a fene? Toron meg Enoszuke? Mondjuk nem tudom, Enoszuke az város-e vagy ország, meg mifélék lakják, de nem kedvesen ejtik ki a nevet..."
Hallva, hogy valami bonyolult nevű kórságot emlegetnek, ajkamba harapok. Nem akarok beteg lenni! Én pedig aztán hajléamos vagyok ám rá! Érkezik Azim. Úgy néz körbe, mint egy cukorkát nem kapott kisgyerek, csak nagyobb és ijesztőbb kiadásban és halványan elmosolyodom. Készséggel megmondom a nevem, de gondolatban Nikola papnál járok.
Miután nincs már rám szükség, összeszedem vérmocskos fegyverem, holmim, elköszönök Abdultól, belefoglalva gyors érdeklődésem, hogyan élem el leghamarább a krados ispotályt, őröktől, és húzom a belem az ispotály felé. Ha odaérek, egyből a papot keresem, aki már egyszer meggyógyított. Ragaszkodom hozzá, úgy vélem, most is csak ő segíthet

[Kalmárfejedelem]

_________________________________________________________________________________
JK: Zanazan Walra (alidari harcosnő)
Esemény: Színházba menet
Helyszín: Szórakozónegyed, az utcán
A helyszínen eltöltött játékidő: 3. nap (este)
_________________________________________________________________________________


- Nincs miért szégyenkezzél. A te szüleid tisztes munkából élnek. Akkor ha jól értem a szavaid gyakorlatilag rabszolgákat csinálnak ezekből a lányokból.

-Tudtad hogy Erion törvényei sem tiltják a rabszolgatartást? Az utazónegyedben hatalmas rabszolgapiac van az Állatvásár mellett. Úgy adják veszik ott az embereket, mint az állatokat. A megdöbbentő az, hogy sok civilizált északi ország lakosai is áldozatul esehetnek a rabszolgavadászoknak. A kereskedők akkora katonai erővel vannak ott, hogy minden lázadás esélytelen. A vevő pedig....aki ilyesmit vesz, gondoskodik a rabszolgája engedelmességéről. Ők sem fegyveres kíséret nélkül mennek oda. Az erioni herceg és a nemesség egyátalán nem tart ott fent őrséget. A rabszolgapiac rendjét az eladók és a vásárlók emberei vigyázzák.

-Tudod dolgoztam ott...-hajtja le a fejét Nabil-...mármint nem a Rabszolgapiacon, hanem az állatvásáron. Egy időben, még a Szeráj előtt, dolgoztam a Rivini Arénának. A vadállatokra felügyeltem hogy ne szabaduljanak el, míg az aréna porondmestere nyélbe ütötte az üzletet, és nekem kellett -huszad-harmincad magammal- közbelépni, hogy ha elszabadul valami állat, ogár, vagy szörnyeteg, hogy akkor lőjük le nyílpuskával. Természetesen láttam mi folyik a rabszolgapiacon.
Gusztustalan. Ezért hagytam ott az állatvásárt, mi is ugyanazt csináltuk, csak mi nem emberekre felügyeltünk.

-Meg persze...örülök hogy épp bőrrel megúsztam azt a bizonyos öt évvel ezelőtti éjszakát; az sokat segített a "váltásban" -húzza el a száját Nabil. -De nem akarlak ilyen mocskos ügyekkel traktálni, ne haragudj, hogy szóba hoztam ezen a szép estén...

[Navaratna]

(Zanazan)

- Igen, női rabszolgát csinálnak Alidarban. Feleség-szex-érezelem-rabszolgát, vagy valami hasonlót. Ami a többit illeti... Nem attól civilizált valaki, hogy mennyire művelt, hanem hogy milyen belülről. Én nem bánom, hogy szóba hoztad. Mind a te, mind az én életemhez hozzátartoznak az ilyen fejezetek is. Természetesen nem faggatlak, nem szeretném, ha ez rányomná bélyegét a mai napra, de alkalomadtán, ha majd el akarod mondani, mi volt azon az éjjelen, úgy is elmondod, nem fogok csüngeni rajtad nyaggatva-lelassítottam, megérintettem a haját, kicsit bele is túrtam, aztán átöleltem őt, közben felnéztem az arcára:
-Gondolj Zsebibabára. Lehet, hogy nagy, és elsőre tekintélyparancsoló csíkos jószág, de aranyos-orrom az orrához dugtam és kacsintottam.

[Kalmárfejedelem]

_________________________________________________________________________________
JK: Zanazan Walra (alidari harcosnő)
Esemény: Színházba menet
Helyszín: Szórakozónegyed, az utcán
A helyszínen eltöltött játékidő: 3. nap (este)
_________________________________________________________________________________


Nabil elmosolyodik, átkarol és szájon csókol. Túl jó alkalmat teremtettél rá, hogy ilyesmit kihagyjon. Ez már olyan igazi nyelves csók, bár a lágyabb, játékosabb fajtából, jócskán előrevetítve Nabil veled kapcsolatos gondolatait.

****
Nabil a szerelmes játékot nem is hagyja abba, egy ideig így ácsorogtok a Kyr Színház utcájában.

[Navaratna]

(Zanazan)

Az arcomba vér szökik, szorosabban megölelem. Bódulat csap fejbe, megsimogatom Nabil hátát, és ez egy darabig így is lesz, eltemetem magam a csókban. Az időérzékemet kikukázom és a játékos csókolózást kicsit teltebbé teszem. Olyan jó élménnyel ajándékoz ez meg, hogy amíg lehet, kiélvezem. Jelenleg ez nekem vágyaim netovábbja, bár érzem, ha ez így folytatódik, nem csak az arcom fog égni, hanem mindenem. Mivel nekem nem verték a fejembe, mit meddig és hogy illik, nem fogja le a "kezem" semmilyen intelem. Bár még az igazi mélységeit nem ismerem, a magam módján szenvedélyes vagyok.

[Kalmárfejedelem]

_________________________________________________________________________________
JK: Zanazan Walra (alidari harcosnő)
Esemény: Színházba menet
Helyszín: Szórakozónegyed, az utcán
A helyszínen eltöltött játékidő: 3. nap (este)
_________________________________________________________________________________



****

-Huh. Ha még ma este el akarunk jutni a Színházba szerintem most hagyjuk abba...nem szeretném ha közbotrány okozásakor lefülelnének egy bokor alatt...félre ne érts csodálatos meg minden....de vagy folytatjuk és egymáséi leszünk itt a parkban; mert már nem jutunk intimebb helyre,...vagy....egyedül béreled a szobádat ugye? Ha nincs kifogásod ellene akkor ma éjjel én vigyázok rád...

****

Eléritek a Kyr Színház épületét.

Impozáns oszlopai között haladtok, mikor épp a jegypénztárak mellett; egy kis művédzeti galériát pillantasz meg. A helység valaha valmi raktárféle lehetett, amit a szemfüles művész kibérelt saját mű és bemutatótermének a ajtó nyitva ami felett csodálatos kalligráfiával pingált fatábla van: Lamalas Anárion Arcamenel bemutatóterme

Ez a Lamalas valami elismert művész lehet, mert helyi nemesek, dámák és kíséretük tucatjai jár ki be a műteremből, hogy lássák a képeket, a hölgyek csodálatos ruhakölteményekben, ékszerekeel és magukat legyezve a kicicomázott férfiak oldalán.

Lamalas fűzöld ruhában bájcseveg a vevőkörével, bólogatva és kényszeredetten mosolyogva.
Mikor meglát megörül, és olyan tizenötméterről mélyen meghajol feléd. Az elfnek éles szeme van, emlékezett a kis filigrán nőre a fogadóból aki megtáncoltatta.

Nabil teljesen ledöbben:

-Te ismered ezt a piktort? Tudod mekkora sztár ez a fickó az arisztokraták között? Jobb ha tudsz róla, ez a pali nem kisebb személyiségeknek mint magának Erion kormányzóhercegének a Da Viniel családnak hivatalos festője! A képeivel készpénz helyett tudsz fizetni akármyelyik műkereskedésben! A bőre alatt is pénz van...mikor volt neked időd ilyen jól lecimborláni ezzel az elffel? És hol? És ráadásul neked meghajol? Ez a manus legutoljára a herceg felesége előtt hajolt meg ilyen hódolattal; más nő, jó ha egy fejbiccentést vagy egy mosolyszerű grimaszt kap tőle!

És valóban: azonnal vagy egy tucat cicomás, tornyozott hajú dáma vipera tekintetének kersztüzében találod magad feletébb piszkálja a bögyüket, hogy ki ez a rosszul öltözött parasztlány, ez a közönséges suttyó, aki ekkora kitüntető figyelmet élvez egy tisztavérű elf részéről.

Nabil teljesen lekettyen.

-Nem is tudtam hogy ilyen prominens hódolóid vannak...azt hittem te legalább az én Zanám vagy.

[Navaratna]

(Zanazan)

Elválva Nabiltól az arcom legyezem.
-Öhm, hú... elragadtattam magam... jól esett, mit tagadjam... de tényleg nem akarom, hogy az erkölcsrendészet...vagy valaki... Mit keresnénk egy bokor alatt? Ja, hogy...! - és most már nem a csók miatt ég a pofám.- Hogy a szoba...én... izé, egyedül...és...mért kérded? - pislogok sűrűn és dadogok is.
"Te jó ég, le akar velem feküdni? Ekkora hatása volt annak, hogy lecsókoltam? Nagyon nem vagyok tisztában azzal, mit váltok ki egy férfiból! Ezek után csak óvatosan, mert lehet, legközelebb nem utcán vagyunk..."
-Jó, irány a színház...

Addigra remélem lehiggadunk, és újult nézelődésbe kezdek, immár sokkal bátrabban karolva Nabilt. Valahonnan rémlik a kiírt név, aztán meglátom, hiszen ez a komorkodó elf a fogadóból, akivel olyan jól elszórakoztam! Hosszú volt a neve de az arcát megjegyzem ezer közül is.
"Lamalas...Lamalas...jobb nem elfelejteni."
Visszaintegetek fülig érő mosollyal, és csodálkozva fordulok Nabilhoz:
-Igen? Nekem nem mondta. A fogadóban találkoztam vele, ahol téged vártalak még első alkalommal. Maga alatt volt, akkor is firkálgatott egy papírra. Szép rajz volt, szóba elegyedtünk, csak az ő asztalánál volt hely. Tudtad, hogy majdnem 2000 éves? Mit mondjak, szerintem halálra unja, hogy körbeajnározzák. Nem tudom, mért kell ezt a billegést csinálni. És mikor én találkoztam vele, közel sem volt így kiöltözve. De fura így látni! Gyere, bemutatlak neki!
A felpuffadt nemeseket illőn (ahogy az egy magamfajta harcosnőhöz illik) levegőnek nézem, nem játszom meg magam revansként, hogy engem észrevett Lamalas, és így köszöntött, őnekik meg csak feszengett. Fesztelen vagyok és közvetlen.
Látom, Nabil elkenődött, megfogom a kezét, és próbálok a szemébe nézni:
-Ő csak a haverom, te vagy a kedvesem. Lamalas nagyon öreg és nem is ember, ne kezeld riválisként. Sőt, nekem te jössz be, nem ő, ha már mint férfit kéne néznem. Szeretnélek bemutatni neki, megengeded? Ahogy én láttam, szereti, ha úgy kezelik, mint egy egyszerű halandót. Én máig nem is tudtam, hogy közkedvelt festő és hogy ilyen magas körökben forog. Higgy nekem! -kérem szelíden, és kezét simogatom.

[Ralog Gebbro]

(Purg Lamar)

*Megfigyelem, hogy az őr milyen alapossággal járja körül a raktárépületet, meg persze hogy milyen rendszerességgel - vagy ez a körbejárás csak annak szólt, hogy azt hitték én egy "elterelő hadművelet vagyok"...*
- Hoppsz...
<Na ennek a macskának is lőttek. Hogy mik vannak erre. Jó tudni, hogy a környék mást is rejt veszélyességben...>
*Még úgy két órát maradok zenélgetve helyemen és figyelve, majd a fogadóba indulok vissza szép komótosan a megbeszélt időpontba.*

[Kalmárfejedelem]

_________________________________________________________________________________
JK: Purg Lamar (erioni szerencsevadász)
Esemény: Zsákmánylesen
Helyszín: Régi Kikőtő
A helyszínen eltöltött játékidő: 1. nap (délelőtt)
_________________________________________________________________________________


Jól tetted hogy maradtál nézelődni.
A dzsad őrség -akik a kapu előtt letanyázva kockáznak- három tagot számlál. Jatagános, kis tárcsapajzsos, sodronyinges déli harcosok.
Aztán ahogy telik az idő, nyílik az ajtó és a raktárból kijön mégegy őr, aki mond valamit a társainak, majd visszamegy. Anyit biztosan megtudtál, hogy a raktárban is vannak.
Azonban mindig ugyanazok az arcok kockáznak kint, akik ammel-ámmal az eltelt órában kétszer körbementek, aztán visszatéertek a kockázáshoz.

Bentről nem látsz több őrt kijönni.

Azonban ahogy telik az idő, az őröknek egyre nyílvánvalóbbá válik, hogy az égvilágon semmi dolgod ott. Az óra vége fele egyre többet tekingetnek feléd, -hiszen halották a zenét. kezdesz gyanússá válni.

(Jutalmazás: A karaktert óvatosságáért 1 Tp-vel jutalmazom.)

[Kalmárfejedelem]

_________________________________________________________________________________
JK: Zanazan Walra (alidari harcosnő)
Esemény: Lamalas kiállítótermében
Helyszín: Szórakozónegyed, Kyr Színház
A helyszínen eltöltött játékidő: 3. nap (este)
_________________________________________________________________________________

Nabil bizonytalan léptekkel húzatja magát a művészhez.

-Nahát Zanazan! Örülök hogy eljöttél megnézni a műveimet. Ma kiállítást tartok az elmúlt 300 év legjobb munkáimból. Ha akarod tartok neked egy kis tárlatvezetést.

-Az úr pedig, ha jól sejtem a barátod. -Üdvözlöm, Lamalas vagyok!

Nabil valami örvendeket dünnyög.


Lamalas körbevezet a kiállítótermében a többszáz olajfestmény között. Sokat nem értesz a festészethez, de a képeket szépnek találod; bár láthatólag ez a Lamalas erdei csendéleteken kívűl alig ábrázol mást, így kissé egyhangú a témaválasztás, de az elf láthatólag a "fát" mint festmény témáját kimeríthetetlennek tartja, von ott kőris, juhar, dió, tölgy, fenyő holdvilágban mindenféle fajta erdei kép.

Az elf harcosokról készített eredeti és autentikus forrásból táplálkozó képei már érdekesebbek. Előszőr látsz Elfendeli határvadászt teljes felszereléssel és fegyverzetttel. Van ott íjász, könnyű gyalogos, ső még valami felettébb furcs vértbe öltözött elf lovas is. Nagyjából náluk is megvan a három fegyvernem; a "Harcos miközben íját feszíti" képe szinte leugrani látszik a vászonról; ezeket egyik nemes sem nézegeti, ők csak az erdei csendéletekre vannak rákattanva.
Pedig Lamalas képsorozata egy mára letűnt ember előtti civilizáció tükre. Az "Család vacsora közben" nagyon emberközelivé teszi őket: egy elf nő kenyeret szel a férjének és a lányának. Egyszerű kis kép, de előszőr látod ezeket a misztikusnak tartott lényeket valami teljesen hétköznapi profán dolgot csinálni, akár emberkeről is formálhatta volna. Semmi elf mágia meg csoda nincs a képen, csak egy családi idil képe, ami valamiért fontos volt Lamalasnak.