-Ó, ő több mint barát-fűzöm ujjam Nabil ujjai közé. Nem értem, mért ilyen visszafogott, én teljesen laza vagyok.
-Ha még van időnk az előadás előtt, amire jöttünk, és Nabilnak van kedve hozzá, nagyon szívesen megnézném.
A festményeket nézve aktívan szemlélődöm.
"Fák...fák...és megint csak fák...valami más is, nehogy herótot kapjak, ha még oly szépek is...? Á, elfek!!"
-Ez baromi jó!-hajolok közel egy nem túl kifinomult tetszésnyilvánítással azokhoz, ahol elfet is ábrázol.-Ilyen ruhákat hordanak a harcosaitok? - bökök a levegőben a határvadászra. Az íjat látva füttyentek-Az enyém ehhez képest béna. Meg nyílpuska, nem íj. Nézd Nabil, hát nem frankó? Ó, szólj, ha késésben vagyunk!
Aztán jön a családi idill.
-Jé, elf gyerekek! Sose láttam még gyerekeket a népedből. Felnőttet se nagyon, de gyereket pláne. Ez akár nálunk is lehetne
