Ellazítja izmait, a másik tekintetét keresi. Leveszi magáról az inget, hogy ne zavarja majd. Nem erőssége a fegyver nélküli harcmodor , de alig várja, hogy verekedhessen. Nyerni maga lesz az égbolt Kékje, veszteni pedig nem szégyen, hisz' ez alig több, mint két vadmacska játéka...
- Majd két bíránk dönt, hogy mikor legyen vége! - mosolyog a testvérek felé.
<MEGESZLEK!>
Igyekszik messziről osztani a pofonokat, nem akar túlságosan közel kerülni az egyelőre ismeretlen képességekkel felvértezett lovaghoz.
A hangsúlyt az ügyességre, és a gyorsaságra kívánja helyezni, de amikor jó lehetőséget lát, szívdobbanásnyit sem habozik, hogy egy vaskos tasliba minden erejét beleadhassa.
Úgy viselkedik, mint egy komisz kölök, még a kapott csapásokat is kineveti.(persze, ha csak nem egy csontszaggató állas csúszik be, azon nincs mit mosolyogni

//Küldöm a hatszor négy értéket//