Shadon városa: Rózsadomb

[Castor de Vinter]

(Shane Bertram)

****


Vezetni kezdem Zarminát a keringő(?) melódiájára.

-Először is nagyon köszönöm a kedvességét, nem kis bátorság lehetett az itteni szokásoknak ellentmondva hozzám öltözni. -Ön igazán könnyen megszerethető ember, meglátja mindig barátok fogják körül venni...a 3 napos ittartózkodásom alatt 3 olyan élmény ért amire mindig meleg szívvel gondolok: az egyik köztük az ön társasága, a másik a királynővel való találkozásaom, a harmadik meg...titok. -mosolyodom el.

-Ami pedig az asztaltársaságunkat illeti...távol álljon tőlem, hogy minősítsek egy hölgyet, bár Godivát meglátva nehéz nem véleményt alkotni....de volt nekem egy öreg mestrem aki megtanított rá, hogy nem feltétlenül annyi egy ember amit magából mutat, vagy mutatni akar. A hölgy láthatólag megszerezte magának a társasági élet hírhedt feketebáránya címet kérdés miért vágyott erre? Ismeri egyátalán őt valaki igazán? Tudja róla valaki milyen belül valójában? Hogy mit szeret, vagy mitől fél? Tudja a béka is felfújja magát hogy nagynak, hatalmasnak és félelmetesnek látszék, de belül retteg, fél és legszívesebben elszaladna, mégis marad mert bízik abban, hogy az álca beválik. Godiva kisasszonyról is hasonló véleményen vagyok...nem tudhatom mitől, vagy miért lett ilyen...lehet erőszak áldozata lett, lehet megaláztatás jutott neki részül a múltban, és így teszi elviselhetőbbé ennek tudatát, hogy ragadozónak álcázza magát hogy ne lássák milyen sebezhető, hogy ne legyen megint áldozat....vagy bármi más...félre ne értsen, nem akarom én Godivát fényezni, csak...tudja nagyon sok arca van az embernek amivel takargatja az önvalóját...ha valami nagy léleklátó lennék, talán meg is nézném...-elmosolyodom- de sajnos nem vagyok.

-Felejtse el amit mondtam, csak fecsegek....lehet Godiva öszintén és tényleg az aminek mutatja magát...

-Mire visszamegyünk? -Nos remélem Godiva Salvatore ölében fog ülni, a lovag meg akkor készül betömni a harmadik egész csirkét és roppant hálásan néz majd a gorviki követre...-nevetek fel.

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Shane Bertram
Helyszín: Casilda Spinelli villája
Időpont: 3. nap, ősz, kora este
Esemény: estély Casilda Spinellinél
_________________________________

-Lehet, hogy igaza van. Tudja Godiva világ életében lázadt. Ő kikövetelte azt, hogy tanulhasson, aztán azt, hogy bár rangja megkövetelte, ne menjen férjhez és most itt tart... Nagyon sokan néznek rá ferde szemmel, nem egyszer került szembe az egyházzal is, mert nem viselkedett engedelmes nőként, hanem férfi nélkül mer boldogulni. Attól tartok elszaladt vele a ló, és ez már túlmutat azon, hogy független legyen... De persze én is tévedhetek.
Zarmina ügyesen táncol, nem profi, de udvari körökben bőven megállja a helyét.
-Ó, én úgy vettem észre, Salvatore úr nem szíveli Godiva kisasszonyt, sőt mintha kicsit le is nézné. Vagy én láttam rosszul?
A keringő után egy gyorsabb szám következett, ha van kedved ezt "végigugrálni", megteheted, de ha nem, az sem baj. Zarminát felkereste egy úrfi, akit beírt a táncrendjébe, ha te is szeretnél még az est folyamán valakit megforgatni, talán nem árt hasonlóan "lefoglalni" a helyed.

Az asztal felé tartva egy úr oldalán látod Godivát, akit a parkettre vezetnek, és kissé duzzogó arcot ölt.
Asztalotoknál falatozva találod Percevalt és Salvatorét.
-Hogyhogy nem látom itt önökkel a másodunokatestvérem?
-Zarmina kisasszony, azt hiszem kissé összekülönböztem távollétük alatt vele.
-Szavak nélkül!-emelte fel kezét Perceval-A gorviki követ úrnak van saját legyezője...
-Mert hazámban a férfiaknak is van, bár kevésbé díszes, mint a nőké és a legyek elhajtására való.
-...és legyezőnyelven bocsátkoztak csevelybe. Zarmina, a rokonod megint hozta a formáját, ha már velem nem sikerült közelebbről megismerkednie, biztosra vette, a csipkelődő gorviki úrral majd sikerül, aki viszont három mozdulatból kikosarazta heves lobogását. Igazán cudar volt, uram-de közben a paplovag vigyorog.
-Ó, ön komolyan visszautasította őt? De hisz azt hittem...!-akadt el Zarmina szava, aki hajlott a te verziódra, de a követ széttárta kezeit:
-Két szék közül a padlóra ült. Tudja a ló nincs szamár is jó-elv nem túl hízelgő rám nézve és ahogy már Shanenek is mondtam, a vörös szín bántja a szemem.
-Mondja, nagyon kiborult?-ült le zarmina, de Salvatore fejét rázta:
-Nem sértettem vérig, pedig a legyezőnyelv akár azt is lehetővé teszi, és a rokona példásan viselte az orra előtt bezáruló ajtót.
-Ön vagy nagy játékos uram, vagy Godiva kifogta élete reménytelen esetét - ingatta fejét a paplovag, és rábök egy előtted tálra, amin a sült van, burgonyával:
-Muszáj megkóstolnia, fennséges.
-És önök hogy szórakoztak?-fordul feléd Salvatore, aki kicsit fásult, de megkönnyebbült, örül, hogy nincs ott Godiva a nyomulásával.
-Shane ügyesen táncol. Remélem én sem voltam nagyon ügyetlen.
-ha majd jóllaktunk, nem tartana velem egy kicsit levegőzni a teraszra?-kérdi tőled.
-Ah, azt hiszem, az a két hölgy szeretne önnel beszélni-hajol hozzád Perceval. Az ikrek az, és téged figyelnek, kezükben jár a legyező.-Szerintem az est folyamán szeretnének önnel táncolni, vagy ki tudja! Az udvar tagjai a legnemesebbek és néha a legromlottabbak is, Domvik látja csak igazán!-és kipucolta a tányérját.

[Castor de Vinter]

(Shane Bertram)

****


-Kisasszony ön egy igazi tündér volt. -csókolom meg a kezét búcsúzóul.

-Nos Percival, köszönöm az invitálást, de az étekből is és az ikrekből is átengedem önnek a rám eső részt... Ha meg nem sértem...természetesen ha egyenes bemutatást kapok, nem térek ki előle, de óvakodok nagyon elmélyedni ebben a furcsa udvari világban. Tudja én csak egy aktakukac vagyok semmi több, akit a sors szeszélye most egy kicsit felőbb körökbe emelt. Ha túlságosan ...hogy mondjam ezt finoman...megforgatom itt magam, azzal többet ártok a saját előmenetelemre mint használok, mert konkurenciát jelentek a feletteseimnek...de azt hiszem ezt Salvatore jobban el tudná magyarázni...-köhintek- ...náluk ugyanis bőrre megy ez a játék...igaz Salvatore? Az a két ifjú hölgy csodálatos hamvas jelenség, de...én csak helyettesítek itt. Nem én vagyok az ügyeletes szívtipró...még csak párbajképes sem vagyok. -mosdolyodom el- de nem hazudok vagy ámítok senkit sem a saját státusomat illetően. Legfőképp magamnak nem.

-Öné vagyok Salvatore; menjünk, úgyis levegőzni akartam egy kicsit!

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Shane Bertram
Helyszín: Casilda Spinelli villája
Időpont: 3. nap, ősz, kora este
Esemény: estély Casilda Spinellinél
_________________________________

Perceval értelmes:
-Nekem igazán nem kell mentegetőznie, megértettem Örülök, hogy eljött, és megismerhettem, mert van egy gyanúm, máskülönben sose futunk össze és bántam volna. Bámulatos kiegyensúlyozóként lavírozott az asztalunknál és meg merem kockáztatni, emiatt nem történt semmi godivás emlékezetes
Van időd bekapni egy kis falatot, Salvatore nem azonnal ugrana ki a teraszra. Kettesben marad Zarmina és a paplovag, aki visszább fogja falását. Salvatore kistányérra réteseket szed és úgy indul meg a teraszraí, ám ott nem áll meg, mert mások is ott hűsölnek -ahogy a táncterem is teli van párokkal-, hanem lesétál azon a pár fokon, ami a parkhoz vezet s az épülettel párhuzamosan, távol tartva magát a sötét bokroktól, ösvényektől, lassúra veszi a tempót. Csak most, ahogy kiold, veszed észre, eddig feszült volt, ám a hűs levegő nyugtatóan lazította el vállait és arcizmait. Úgy látszik, lazítani jött ki veled, nem komoly indokkal
-Remélem, azért valamennyire jól érzi itt magát és nem dőtöttem dugába az estélyről alkotott elképzeléseit a csipkelődésemmel.

[Castor de Vinter]

(Shane Bertram)

****


-Az enyémet? -húzom fel a szemöldököm- Ugyan, dehogy. A vörös démonét azonban igen. -vigyorodom el. Számomra ez is csak egy munka, amit meg kell csinálni.

-Érdekesek ezek a népek, de...nem az én világom ez az úri muri. Pyarronban nagyobb súlyú egy tudományos vitaest mint egy efféle estély. Ott hagyomány, hogy a tudása és a felkészültsége alapján nyeri el az ember a rangját, nem a nemesi vér jogán. Bár ott is vannak ilyen rongyrázós bulik, ott sem erényesebbek a nők; -csak okosabbak és műveltek- ez tény, de...csak egy példát mondok hogy megértse: Pyarronban írástudatlannak lenni óriási szégyen, már-már skarlát betű. És az idegen nyelv tudása olyan követelmény mint itt a szép gúnya. A szüleim révén inkább a világ megismerésének a vágyát kaptam, illetve nevelték belém, mint a nemesi életmódot. Bár apám birtokol efféle rangot ha jól tudom...

-Egyébként élvezem a dolgot, el kell ismerjem. Azért dekoltázsokba bámulni sokkal ellazítóbb időtöltés, mint titntát nyalni egy halom irat fölött...azért én se vagyok fából csak...nem leszek én itt sokat, ha Lyc Matter felépül újra ő fog eljárni követként.

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Shane Bertram
Helyszín: Casilda Spinelli villája
Időpont: 3. nap, ősz, kora este
Esemény: estély Casilda Spinellinél
_________________________________


Salvatore beszédes hangulatba került:
-Nekem volt alkalmam többször részt venni ilyen összejövetelekben, még abban az időben is, hogy nem kerültem követhivatali körökbe. Siedonként családi hagyomány kötelezett rá, hogy 15 éves korom óta megjelenjek bálokon, estélyeken, vagy amit csak akar. Így nagyjából már fel tudom mérni, mely rendezvény méltó a nevéhez és rangjához, és mi múlja alul, esetleg felül! De még mindig csak Gorvikban vagyunk, más a mérce itt. Még nem ismertem ki magam, de a ma estit egy átlagos összejövetelnek hívhatjuk. Minden társaságban van egy kilógó különc, vagy azzal, mert ódivatúan ruházkodik és poros nézeteket vall, vagy mert van valami olyan kedvtelése, amit a többség nem fogad el, esetleg rendkívül rossz természettel verte meg az ég. Otthon sosem felejtem el, mindig meg kellett hívnunk egy kapcsolatokkal rendelkező Ranagol papot, aki megszállottként vizslatott mindenkit és az volt a mániája, hogy alapvetűen mindenki bűnös és rejteget valami olyat, amivel simán oltárra lehet húzni. Odament mindenkihez és belenézett mélyen a szemébe és kínos kérdéseket tett fel nekik, meg szaglászta az embereket, mondván a félelemnek szaga van, és aki fél, annak már van valami takargatni valója! Az meg sem fordult a fejében, hogy valaki TŐLE volt berezelve. Szóval hagyjuk, ehhez képest Godiva kisasszony könnyűsúlyú eset.
Megkóstolta az egyik rétest, de neked is ajánlotta a tányér odatolásával, hogy vehetsz.
-Ahogy én látom, Shadon úgy védi a maga kultúráját és hagyományiat, hogy a külhoni dolgokat blokkolja és előítéleteket gyárt. Ékes példája: a helyi nemesség sem beszél közös nyelven, csak shadoniul. Csak azon tagjai kivételek, akik vagy kereskednek határokon túl, vagy utaztak már huzamosabb ideig Shadonon kívül. Papok között is siralmas a nyelvtudási hiány. Alig páran veszik a fáradtságot, hogy megszólaljanak anyanyelvükön kívül más nyelven. És mért? Mert szerintük elég shadoniul tudni, aki meg ide akar látogatni, tanulja meg a nyelvüket! Más vallások iránti érdektelenség és mékly tudatlanság a vallásukban gyökerezik, hisz szerintük a Hétarcún kívül minden más égi személy csak kisebb valami, vagy egyenesen tévhit. Nem is értem, hogy tudott szövetságre lépni Pyarron velük, ha ennyire elmarasztalóan vélekednek más hit isteneiről. A magamét hagyjuk, annak megvan a saját története, és a Kosfejes úr az egyik olyan isten, amit ha álmukből felzörgetnek is tudnak szidni.
Fanyarul mosolyog, nem neheztel egyáltalán.
-Mi sem vagyunk viszonzásképp szépen szólóak Domvikról, de ez már hitvitába tartozó téma, és nem áll szándékomban ezt kibontani, túl komplex lenne és több napba nyúlna.
-Hm, tudományok? Itt az a jó tudomány, amit a helyiek ötölnek ki, és mindenki csak olyan részéhez juthat hozzá, ami szakmája okán indokolttá teszi. Tehát ha valakinek nem szükséges a munakvégzéséhez a számolás vagy az írástudás, akkor nem tanítják meg neki. Itt a papok döntik el, ki mit tanulhat... A nemesek helyzete javulóban van, évtizedekkel ezelőtt azt beszélték, írni nem, csak olvasni tudtak, mára ez megváltozott. Sőt, a hölgyek egyre több mindent tanulhatnak, nem csak háztartásvezetést meg hímzést énekléssel, zeméléssel és tánccal. Elvárják hogy legyenek politikából naprakészek, és ha nem is értik, de hozzá tudjanak szagolni a tengeren túli helyzethez. Találkoztam már pyar hölggyel, és nagy a különbség közte meg egy helyi dáma között. Műveltebb. de itt nem is elvárás a műveltség. Itt a nő családanya, udvarházvezető, és ennyi. Nem kell szellemben is társának lenni a férifnak, legyen szép, engedelmes és ha lehet ne nagyon vitatkozzon mert az már rossz tulajdonság. Mindenkinek más az izlése. ha valamelyik férj többre vágyik, vagy tesz róla, hogy neje ne maradjon sötétségben, vagy szeretőt csap a házhoz, vagy eleve úgy választ, esetleg határon túlról kerít asszonyt. Bár ahogy ezt figyeltem, nehezen tolerálja a nemesség. Az idegen nőnek át kell vergődnie magát számos előítéleten.
Sóhajt a világ megismerését hallva:
-Itt mindenkinek azt tanítják, Shadon éppen elég nagy, ami a világban meglelhető, az itt is... Az odahaza hallott példa se jobb: Gorvik a hazák netovábbja és Shadon egy nap gyarmatunk lesz Jó, ez utóbbi mára egyre kevesebbszer hallatszik a háború miatt, de vannak még olyanok, akik ezt büszkén zengik, ha szóba kerül.

Mosolyog a dekoltázsos beszólásodon:
-Önhöz képest én azt hiszem igen is fából vagyok, vagy csak rendkívül válogatósnak születtem.

Elméd megérinti valaki, üzenni szándékozik. Megnyitás után Astarte hangját hallod meg:
<Van egy kis gond. Kihallgattam az őröket, állítólag holnap bejönnek hozzám szüzesség ellenőrzésre! Én ezt nem akarom!!! Itt tudsz lenni?!>
Holnapra fogadóórát kell tartanod, ha emlékeid nem csalnak.

[Castor de Vinter]

(Shane Bertram)

****


Elhallgatom Salvatore hosszú monológját, és közben eszegetem a rétest amit kihozott.

- Hát akárhogy is van; mindig az idegennek kell alkalmazkodni a helyi viszonyokhoz, bármilyenek legyenek is azok.

Astarte hívását meghallva mentegetőzök:

-Bocsásson meg Salvatore, de egy kicsit sokat ittam, ami most ki akar jönni...megyek megkeresem a kinti árnyékszéket, itt kell lennie valahol...menjen csak be nyugodtan, mindjárt csatlakozok én is.

Elsétálok a szeme elöl valahová az előkertben, mint aki az illemnhelyet keresi, közben válaszolok Astarte-nak:

<-Ne aggódj semmi olyan nem fog történni, amit nem akarsz. Holnap korán reggel ott kezdek és leállítom ezt az agyrémet...szert tettem egy kapcsolatra, talán hasznosíthatok az érdekedben. Ne félj, napkelte után odamegyek annál korábban csak nem akarják ezt a baromságot...>

****
Gondterhelten térek vissza a társasághoz. Megkeresem és félrevonom Percivalt:

-A segítségére van szükségem. Nem keretelek, gyorsan és röviden elmondom miről van szó. Hivatalos védője vagyok egy varázslótanonc nőnek, aki hazámban Lar-Dorban tanult és ott készül varázsló lenni. A diplomamunkája miatt az országa jött és elkövette azt a hibát, hogy nyílvánosan varázsolt. Mielőtt tiltakozna nem azt akarom, hogy járjon el az érdekéáben, ez az én dolgom: arról van szó, hogy ellenőrizni akarják, hogy a lány szűz-e még, amit ő természetesen nem akar. Könyörgöm mondja melyik 16 éves lány akarja ,hogy idegen kezek nyúlkáljanak benne? le akarom állítani ezt a barbárságot, amit el akarnak követni ellene. Azt hogy átessen ezen a megalázó tortúrán amninek semmi értelme nincsen. Tudna nekem javasolni valamit, hogyan kerülhetném el?

****
Azt est további résézben bejelentkezek táncra a ház úrnőjénél, de másnál senkinél.

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Shane Bertram
Helyszín: Casilda Spinelli villája
Időpont: 3. nap, ősz, éjjel
Esemény: estély Casilda Spinellinél
_________________________________


-Megint sokat beszéltem-látja be-Szóljon rám, ha elragadtatom magam. Igazán. Nem akarok fárasztó lenni.

A villa oldalában sétálsz, immár egyedül, jobbodon dús tujabokrok árasztják gyantás illatukat, balra meg stukkós fal magasodik.

<Már korábban is rebesgették, hogy ezt nem úszom meg, mert a szüzesség ténye ingatja a banyás sztorit, de én...eh... Jöjjön ide, húzzon ki a csávából!> könyörgött.

Visszafordulva Salvatoreval leakadt beszélgetni két úr, a gorviki igen udvariasan hallgatta őket, így könnyen bemehettél és megkereshetted Percevalt. Épp akkor vonut le a parkettről Zarminával, és frissítőt szerzett a lánynak. Kívécnsian néz rád, mikor félrevonod:
-Igen?
Meghallgat, megsimogatja állát:
-Hallottam az ügyről. Nem is tudtam, hogy maga az a szerencsétl... khm...akarom mondani bátor, aki Alderic ellenében elvállalta a védelmet. A nyilvános varázslás rossz húzás volt, még Ithiel atya szerint is pedig ő felettébb liberális. Nem, ezzel nem azt mondtam, hogy helyeseljük Alderic inkvizítor keménységét, csak... Mindegy, nem erre kíváncsi. A szüzesség ellenőrzése az ügymenet része. Kortól függetlenül. Mért? Alaptétel, aki boszrkány, az nem szűz. Ha a lánynál beigazolódik, hogy érintetlen, Alderic csikorgathatja a fogait. Akkor mást kell kitalálnia, de banyakánt nem tudja elítéltetni. Viszont marad neki az ördögi befolyásolás, ami szintén nem egy könnyen kezelhető eset. Az ellenőrzést mindig bába végzi, idős, leigazolt bába. lepedők mögött zajlik, nem árgus szemmel figyelő papok meg törvényférfiak szeme előtt, mert az erkölcstelen. Mit tanácsolhatok? Legyen jelen, mert elkerülni ezt a vizsgálatot nem lehet. Készítse fel a védencét, hogyan zajlik ez, talán egy fokkal így könnyebb lesz. Sajnálom, hogy ennél bíztatóbbat nem mondhattam.

Fél éjfél táján sikerül horogra kapni Casildát, aki baromi jól táncol, feltehetőleg ez meg a szép stílusos öltözködés az, amiben tudománya kimerül Csinos, meg minden, de mosolyából látszik, kissé üresfejű nő lehet.

Közeledett az éjfél, Zarmina vele egykorú lányokhoz csapódott, Godiva idősebb urakkal kacaréászott, inkább jó kedélyűen, mint kihívóan, túltehette magát Salvatore sziklaszilárdságán. A gorviki gyakran nézett a bálterem kiemelt helyére állított állóórájára, leste a bűvös 12-est

[Castor de Vinter]

(Shane Bertram)
****

-Értem. Nos, köszönöm, Percival.

A válasz nagyon elkedvetlenít, a saját kudarcomnak érzem, hogy nem tudtam a lánynak segíteni; legalábbis ebben a dolgoban nem.
Rosszekdvűen és ingerülten ténfergek és bóklászok a tömegben.
Jobb ha azonnal közlöm mi van, hogy készüljön rá.

<Sajnálom. Ez a...vizsgálat itt a per eljárás alapja és inditóköve...ha kiderül hogy szűz, időt nyerünk. Ha nem, boszorkányság lesz a vád. Egyszerűen nem lehet kikerülni, pedig higgye el megpróbáltam, egy francos bálon vagyok és ezzel a témával nyúzom az egyik paplovagot, de ő is azt mondja hogy ezt nem lehet alóla kibújni. A legtöbb ami vígaszt mondhatok, hogy természetesen nem a bunkó őrei végziek el ezt a dolgot, hanem lepedők takarásában egy hivatalos bába fogja csinálni; természetesen nő. Sajnálom de egyszerűen nem tudom kijárni, hogy ez alól mentesüljön. Ott leszek, de megmenteni ettől a vizsgálattól nem tudom.>

Gyorsan letudom a kötelező táncot, visszafogott vagyok és távolsgtartó.

Nagyon cudar hangulatban nézek mindenkire és feltűnés nélkül araszolok az ajtó felé. Éjfél előtt tíz perccel már ott vagyok Salvatore mellett.

-Lépjünk. Mire elbúcsúzunk és kiérünk a kapuhoz már éjközép lesz.

Elköszönök Percivaltól és Zarminától, valamint a házigazdától.

-Ennyi bőven elég volt ebből a napból...-dohogok gorvikiul-...ááá nem maga...csak rossz hírek, ez minden.

Az utcán leintek egy kocsit vagy ha nincs felkéredzkedek Salvatore kocsijára és megkérem, hogy vigyen haza.

Elköszönök Salvatorétől, elkérem a címét, névjegykártyáját ha van.

Felmegyek a szobámba.

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Shane Bertram
Helyszín: Casilda Spinelli villája
Időpont: 3. nap, ősz, éjjel
Esemény: estély Casilda Spinellinél
_________________________________

<Ó, hogy az a turkálós mindenüket...! De azért megérdeklődted, köszönöm. Legalább egy ismerős arc lesz itt, és nem vadidegenek jelenlétében esem át rajta... Bál! Tanonclányként sosem voltam bálon. Holnap mesélhetne, milyen volt...A ház, a ruhák, az étel...a zene...>vágyódás jön a lány felől.

Már lépnétek ki az ajtón, amikor Perceval utol ér lihegve. Vértben iparkodni nehéz:
-Várjon! ...huh...Eszembe jutott valami, valami olyan, ami adja magát, és bolond voltam, hogy korábban nem jutott eszembe... Ha még érdeli...a vizsgálat...
Salvatore illedelmesen a kocsi intézével foglalja el magát, így a paplvag a füledhez tud hajolni:
-Egy módon csikarhat ki időd, történetesen egy egész hetet: ha a lány... khm...amikor tisztátalan...-zavarban van a lovag, ennél konkrétabban nem fog fogalmazni...

Salvatore felajánlja, ülj vele egy kocsiba, szívesen hazavisz, meg a tidé csak bérelt volt, egy fuvarra, meg sem várt. A férfi kicsitnyomott kedvű, álmodozón néz ki a szépen megvilágított nemesi utcákra, árnyas bokrokra, színes avarkupacokra. Most nem traktál.

[Castor de Vinter]

(Shane Bertram)
****

-Köszönöm, barátom. Domvik áldja. -búcsúzom tőle.

A kocsiban még üzenek Astartenek.

<Helyesbítek. Ha valami véletlen folytán éppen holnapra esne a szokásos havi vérzése azzal nyerne egy hetet. Akkor holnap.>

Nem firtatom Salvatore mélázásának az okát.

De pszivel megkocogtatom a pajzsait -ha vannak- és szavak nélkül üzenek neki.

<Ha nincs ellene kifogása Salvatore, a jövőben tarthatnánk egymással Szellemnyelven a kapcsolatot; elég kevés ember van Shadonban akivel ezt kockázat nélkül megtehetem, anélkül, hogy rohanna az Inkvizícióhoz eretneket kiálltani...de ha már felfordul az unalomtól, vagy éppen besokall a menekültek ügyeivel való bajlódástól, nos szóljon nyugodtan, aztán csapunk egy önnek tetsző görbe estét.>

Elbúcsúzom tőle, a fogadó előtt.

Kiszállok a kocsiból, fogadóba be, és felmegyek a szobámba.
Ahogy a lépcsőn felfelé megyek egyre jobb kedvem lesz, egészen "szerelmes" hangulatba kerülök:

<A fenébe vehettem volna valami virágot neki, vagy valmai apróságot, hogy örüljön...de ilyenkior nem is igen van nyitva üzlet.>

Nem akarok Damkinának pszivel üzenni, mert amilyen érzékeny elméje van, talán megzavarom az álmát ha alszik.
Mielőtt belépek az ajtón kopogok.
-Shane vagyok. -mondom dzsadul.