(Shane Bertram)
****
Vezetni kezdem Zarminát a keringő(?) melódiájára.
-Először is nagyon köszönöm a kedvességét, nem kis bátorság lehetett az itteni szokásoknak ellentmondva hozzám öltözni. -Ön igazán könnyen megszerethető ember, meglátja mindig barátok fogják körül venni...a 3 napos ittartózkodásom alatt 3 olyan élmény ért amire mindig meleg szívvel gondolok: az egyik köztük az ön társasága, a másik a királynővel való találkozásaom, a harmadik meg...titok. -mosolyodom el.
-Ami pedig az asztaltársaságunkat illeti...távol álljon tőlem, hogy minősítsek egy hölgyet, bár Godivát meglátva nehéz nem véleményt alkotni....de volt nekem egy öreg mestrem aki megtanított rá, hogy nem feltétlenül annyi egy ember amit magából mutat, vagy mutatni akar. A hölgy láthatólag megszerezte magának a társasági élet hírhedt feketebáránya címet kérdés miért vágyott erre? Ismeri egyátalán őt valaki igazán? Tudja róla valaki milyen belül valójában? Hogy mit szeret, vagy mitől fél? Tudja a béka is felfújja magát hogy nagynak, hatalmasnak és félelmetesnek látszék, de belül retteg, fél és legszívesebben elszaladna, mégis marad mert bízik abban, hogy az álca beválik. Godiva kisasszonyról is hasonló véleményen vagyok...nem tudhatom mitől, vagy miért lett ilyen...lehet erőszak áldozata lett, lehet megaláztatás jutott neki részül a múltban, és így teszi elviselhetőbbé ennek tudatát, hogy ragadozónak álcázza magát hogy ne lássák milyen sebezhető, hogy ne legyen megint áldozat....vagy bármi más...félre ne értsen, nem akarom én Godivát fényezni, csak...tudja nagyon sok arca van az embernek amivel takargatja az önvalóját...ha valami nagy léleklátó lennék, talán meg is nézném...-elmosolyodom- de sajnos nem vagyok.
-Felejtse el amit mondtam, csak fecsegek....lehet Godiva öszintén és tényleg az aminek mutatja magát...
-Mire visszamegyünk? -Nos remélem Godiva Salvatore ölében fog ülni, a lovag meg akkor készül betömni a harmadik egész csirkét és roppant hálásan néz majd a gorviki követre...-nevetek fel.