*


A döbbenet után jön a felháborodás, de hangot nem tudok neki adni Meiko közbelépésére.
Elénzek az utca felé - számomra csak egy felvonulásnak néz ki.
Valahol megnyugtat Meiko válasza, de a bennem motoszkáló értetlenségből fakadó düh nem hagyja, hogy további szó nélkül várakozzam.*
- Néznini fordulás itt? Semmi nem tenni? Pap haldokol, állni tovább. Élet ember ennyi? - *nem vádló a hangsúly, csupán értetlen. Idő közben én is felegyenesedem és így ácsorgok tehetetlenül, értetlenül a körülöttem zajló eseményektől.*