Hónicsi

[Yvett de Crei]

(Kita)

* - kb. ilyen arcot vághatok a férfi szavaira megfeledkezvén a jómodorról és kicsit felegyenesedve bámulom. Se köpni, se nyelni nem tudok hirtelenjében, ahogy szavai értelmet formálnak agyamban.
A döbbenet után jön a felháborodás, de hangot nem tudok neki adni Meiko közbelépésére.
Elénzek az utca felé - számomra csak egy felvonulásnak néz ki.
Valahol megnyugtat Meiko válasza, de a bennem motoszkáló értetlenségből fakadó düh nem hagyja, hogy további szó nélkül várakozzam.*
- Néznini fordulás itt? Semmi nem tenni? Pap haldokol, állni tovább. Élet ember ennyi? - *nem vádló a hangsúly, csupán értetlen. Idő közben én is felegyenesedem és így ácsorgok tehetetlenül, értetlenül a körülöttem zajló eseményektől.*

[Kijoe]

/ Sidoshi/

* Spórolok az energiámmal, nem nagyon mozdulok. A meditációs gyakorlatokat használom amivel a kínt enyhíteni tudom.*

< Ha sokáig nem látnak el akkor kénytlen leszek gyógyítást mondani magamra, csak sajnos az nem oldaná meg minden gondom, mert az a rohadt nyílvessző még mindíg bennem van....>

*Arcom az összpontosításról árulkodik, próbálom az Iharacu tudományommal megnyomni azokat a pontokat ahol lassítani tudom a vérkeringést...és várom a felmentő sereget.*

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Kita, Meiko, Sidhosi
Helyszín: Hónicsi – Kereskedő negyed
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - Reggel
_______________________________________________________________

Sidhosi

Gyorsan rá kell jönnöd, hogy a masszírozni ilyen helyzetben egyenlő a lehetetlennel. Gyakorlatilag az egészen apró mozdulatok kivételével bármilyen mozgásra éles fájdalom hasít beléd, elmosva az eddigre elért sikeredet a lazítás területén. Ráadásul az Iharacu művészete jobbára másokon gyakorlandó, nem saját magadon…
// Gyakorlatilag önmagadat csak 1 szinttel alacsonyabb fokon vagy képes átmasszírozni. Jelen helyzetben pedig ez lehetetlen. //
Újra összpontosítanod kell belső valódra, hogy elnyomhasd a fájdalmat és csökkentsd a vérzést.
A lányok és a segítség még mindig sehol…

//Off: A vérzés miatt veszítesz további 4 FP-t…//

Meiko és Kita

Az őr látszólag nem veszi észre Kita arcán az értetlenséget és megdöbbenést, sem pedig Meiko felháborodását.

Kita, látod Meikon, hogy a válasz hallatán kissé megremeg a válla, de az arca teljesen közömbös, szinte kifejezéstelen marad. Kijelentése, miszerint jön az őrség, felettébb helytálló lehet, mivel az utcán szinte mindenki utat enged a „felvonulásnak”.

A tömeg, mely felétek tart narancs-szürke khitamába öltözött harcosokból, egy igen szép hölgyből, és Kubotából áll. A hat harcos érkezése egykettőre megtisztítja az utat, így hamar odaérnek hozzátok. Kubota felderült arccal köszönt titeket:

- Hála a Könyörületes Szűznek, úgy látom nincs semmi baj. De miért nem a barátja mellet van? – fordul Meiko felé. – Csak nem halt meg? – aggodalmaskodik.
- Ó, szumaien, kimiko szei! – fordul a füstszürke felső-khitamát viselő hölgyhöz. A nő tündökletes szépség, fekete haja a feje tetejére kontyozva, két széles, ezüsttel futtatott hajtűvel megfogatva. A szürke ruhája alól kivillan a narancsszín alsókhitamája, ahogy felétek fordul.
A városőrség közben bemasírozik a kis térre és míg négyen a négy oldalát tartják ellenőrzésük alatt, addig a másik kettő megvizsgálja a hátrahagyott nyomokat. Csak most tűnik fel nektek, hogy az egyik őrnek a város monja mellett, két kardja is van, jelezve Meiko számára, hogy a különítmény vezetője egy muszatasi.

- Hadd mutassam be Hidori szei a két anát: Kita és Meiko. Lányok, Ő Hidori szei, Ana-Amusi kimikója. Nagylelkűen felajánlotta segítségét barátotok számára. – folytatja közben Kubota a beszélgetést, míg ti nézelődtök, esélyt sem adva a megszólalásra. A bemutatásra a papnő könnyedén biccent a fejével, és rátok mosolyog.

- Örömmel segítünk a szenvedőkön, vagy ha nincs már remény, adunk könnyű utat nekik a Kerék következő állomásához. Főleg ha két ilyen elbűvölő ana kéri segítségünk.

[Nibur Sakraf]

(Kasima)

*Már abban a pillanatban tudta, hogy történni fog valami, mikor meglátta belépni a csavargó álcájába bújt embert. Taro felé is biccentett, h legyen résen. Egy csavargónak nem lenne mersze ilyen helyre belépni, hacsak nem elment az esze, de az inas viselkedése ezt a lehetőséget végképp lehetetlenné tette. Ahogy a férfi? feléjük indul Kasima lassan kardja mellé csúsztatja jobbját, h ha szükséges azonnal reagálhasson, közben közönyös arccal megvárja míg az odaér. Nem tudja kivel áll szemben, úgyhogy tekintetével észrevehetően csak a közeledőre koncentrál. Mikor az odaér lassan feláll.*

-Mely szél hozta körünkbe önt?

*Még nem támad, hátha elfogadható magyarázattal szolgál a jövevény.*

[Niobe]

Meiko

* Amikor a kis csapat megérkezik, élükön Kubotával, megkönnyebbülök. A katonáknak egyenlőre nem tulajdonítok nagy figyelmet, hisz ők sokat nem tudnak segíteni egy haldoklónak. Érdeklődésem inkább a szép hölgy és Kubota felé irányul. Türelmetlen és ideges vagyok a haldokló pap miatt, de mivel nem óhajtom megsérteni az idegeneket, próbálom palástolni. Mindenesetre nem fogom húzni az időt.*

* Kubota határozottan viszi a szót, lehetőséget sem hagyva a közbeszólásra. Közben figyelmemet nem kerüli el, hogy a kis csapat vezetője muszatasi, de mivel jelenleg nem velünk foglalkozik, így én sem törődöm vele. *

* Amint Kubota és a hölgy is személyesen megerősítik elgondolásomat, gyógyító ő és hajlandó segíteni, nem húzom az időt tovább. Udvariasan és tisztelettel meghajolok felé, majd megszólalok kétségbeesett és sürgető hangon: *

- Szumaien kimiko szei! Kérem, ne vesztegessük az időt! Egy pap haldoklik odabent, és minden pillanat számít! Kérem, segítsen rajta! * nézek rá egy pillanatra kissé könnyesen csillogó szemekkel, majd zavaromban félreállok, és közben újra meghajolok. *

* Ha elindul, megyek utánuk pár lépéssel hátrébb, ellenben, ha felkérnek, mutassam az utat, akkor kicsit sietősen elindulok előttük Sidoshi felé. *

[Yvett de Crei]

(Kita)

*Az őr viselkedése, a nem válaszolása felháborít, de ennek nem adok hangot. Megkönnyebbülök, ahogy meglátom Kubotát.
Kicsit idegesen figyelem, hogy a sok katona mit tesz körülöttünk, majd természetesen a beszélgetésre is figyelek, ám a felét sem értem, hogy mi zajlik körülöttem.*
<Most akkor Szumaien a neve, vagy Kimiko?...
...
Most meg Hidori szeit mondott Kubota. -.- ... Vajon ki lehet az az Ana-Amusi? És mit jelent a Kimikó?>
*A bemutatáskor meghajlok a nő felé tenyeremet összeérintve magam előtt. Azonban nem szólalok meg. Nem ennek van itt az ideje, van a beszélgetéstől fontosabb dolog is.
Nem kívánok velük menni, úgy is csak láb alatt lennék. Így ott ahol vagyok, egy kicsit tanácstalanul álldogállva megvárom őket.*

[Kijoe]

/ Sidoshi/

*A fájdalom már a tűrőképességem határát súrolja, azonban a koncentráció segít, így sikerül újra megacéloznom a tudatomat és elnyomni a rámtörő fájdalomérzetet.*

< Mintha beszélgetést hallanék, talán a segítség lesz az. Ki kell tartanom!>

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Kita, Meiko, Sidhosi
Helyszín: Hónicsi – Kereskedő negyed
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - Reggel
_______________________________________________________________

Meiko és Kita

A kimikó elindul a fekvő fekete ruhás paphoz. Szaggatottan emelkedő-süllyedő mellkasa alapján Sidhosi még életben van, bár elég rossz bőrben…
Szó nélkül követitek Ana-Amusi leányát, aki a pap mellé térdel és megvizsgálja a sérülését.
Felétek fordul, majd szomorú arccal megrázza kicsit a fejét.
Mond pár bátorító szót a Kaoraku papnak, majd felállva hozzátok lép, mindhármótoknak szánva mondandóját:
- A pap igen rossz bőrben van, és a lövedék is a lehető legrosszabb helyen fúródott be. Ha kihúzom, azonnal elvérzik, talán már a sokkba is belehal.
- Ha benne hagyom, akkor hiába mondok rá gyógyító litániát, a vessző körül összeforr a seb, és újra ki kell majd nyitni a testet, ha ki akarjuk venni…
- Áttolni nem merem a vesszőt, mert úgy látom, pont a vesénél van a hegye. Valószínűleg azonnal belehalna…
- Őszintén szólva tanácstalan vagyok kicsikét… - tűnődik a papnő. – Adjatok kis időt, míg kitalálok valamit… - húzódik kissé odébb és ül le a sarkaira, a ruhájával nem törődve.

Kubota felétek fordul:
- Lányok! MI történt itt? Ki ez a Kaoraku pap? És ki lőtte le? És miért? – tekintete aggodalommal teli, Kita, téged vizslat és a környéket. Láthatóan kissé megkönnyebbül, mikor észreveszi a Kita által szerzett nyílpuskát félredobva, vesszőstül.
- Gyorsan mondjatok el mindent, mielőtt a városőrség végez a vizsgálódással és kérdezősködni kezd…

Sidhosi

Mozgásra leszel figyelmes, valaki letérdelt melléd. Könnyű kezek érintenek, a verejtéktől – ami a szemedbe csorog – nem látod tisztán kihez tartoznak. Egy hűs tenyér simítja végig homlokod, látásod is kitisztul. Most jössz rá, hogy mennyire rossz állapotban lehetsz…
Egy Ana-Amusi kimikó térdel melletted, és rád mosolyog.
- Jól van, barátom. Bár nem igazán vannak jó kapcsolatban rendjeink, Te jó embernek látszol.
- Őszinén szólva elég csúful elbántak veled, de én megmentelek, ne félj. Csak ne feledd majd el, kinek tartozol hálával…

Ezzel felkel mellőled, és távozik, csak valami fanyar illatot hagyva maga után, mely mégis szinte érzéki…

[Niobe]

Meiko

* Sietősen követem a nőt és aggódva nézem, ahogy megvizsgálja, mond pár szót a papnak, majd feláll anélkül, hogy segített volna rajta. Ahogy végighallgatom, megdöbbenek. *

< Ha már egy papnőnek is gondot okoz egy ilyen sérülés meggyógyítása, akkor mi egyszerű halandók mit tehetnénk? Itt állunk tétlenül és nézzük, ahogy az élet elszáll a testéből? Sajnos az én tudásom nem elég, hogy bármit is tudjak segíteni neki. >

* Gondolataimból Kubota hangja ránt vissza a valóságba. Gyorsan összeszedem a tényeket és vázolom is neki: *

- Miután Ön távozott, megjelent a pap. Elmondtam, hogy mi történt itt, ő pedig gyógyított Haga sérülésein. Majd közöltem vele, bemennék a belső raktár felé is, mert a másik segédem, Suikra pár perce errefelé távozott. Aggódtam, hátha neki is baja esett. Sajnos nagyot tévedtem. Velem jött. Ellenben pont Suikra volt az, aki orvul egy láda mögül rálőtt a papra, majd megtámadott engem. Szerencsémre Kita megint megmentett. Miután Kita harcképtelenné tette én pedig lefegyvereztem és elájult, elindultunk segítséget kérni, de addigra már Önök nagyon közel jártak. * fejezem be mondandómat, majd ránézek a papnőre, hátha sikerült már valamit kitalálnia. *

* Nem merek a szenvedő papra ránézni, nem tudom jelen pillanatban elviselni a látványát. Félek, ha megteszem, nem bírom tovább tartani magam és elájulok. Ez nekem mára már nagyon sok volt. *

[Yvett de Crei]

(Kita)

*Kubota aggódó tekintetére - no meg az egyértelmű feltételezésére - egyből felfortyanok.*
- Nem én lőttem le. Ő volt. - *mutatok a földön fekvő Suikrara. Mivel én alig értek valamit a körülöttem zajló eseményekből így hálát adok az Isteneknek, hogy Meiko részletekben elmondja mik történtek míg ő nem volt itt.
Csak bólogatni tudok helyeslően, hogy így történtek az események.
Mikor Meiko végzett a rövid összefoglalóval Kubotára nézek kicsit kedvemszegetten.*
- Ez az ország érzéktelen. Itt nem törődnek az emberek egymással.

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Kita, Meiko, Sidhosi
Helyszín: Hónicsi – Kereskedő negyed
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - Reggel
_______________________________________________________________

Meiko és Kita

Kubota Kita felé fordul, majd niarei nyelven folytatja a beszélgetést…

- Igen, Kita. Mondhatjuk, hogy ez egy érzéketlen népség. Nem szokásuk vadidegeneken segíteni, csak ha érdekük, a becsületük, vagy a Családjuk kívánja meg. Itt, ha meggondolatlanul segítesz valakinek, akinek nem kellett volna, akkor belecsöppenhetsz egy olyan viszályba, ami nem rád tartozik, és ami felemészt. Nem csak téged, hanem a Családod is. Az ilyen esetekben – int körbe – a városokban inkább a „hivatásosokra”, a rendfenntartókra, a nagyobb Családok katonáira, vagy a Birodalmi Ügyintézőkre hagyják az intézkedést. Ez egy ilyen ország…

Meiko, Kubota eddigi mondandójából csak minden második szót, ha értesz, de nagy vonalakban te is érted miről folyik a beszélgetés. Az országod szokásait ecseteli épp, igaz, kicsit a kívülálló szemével. Ilyen megvilágításban még nem néztél néped szokásaira, de el kell ismerned, van igazság a dologban… Már amennyit megértettél.

A kimikó közben újra hozzátok lép, gondterhelt arccal.
- Segítségre lenne szükségem. Ha lenne velem valaki, aki ért az emberi testhez, és ismeri a megfelelő fogásokat, akkor talán megpróbálhatnánk közös erővel eltávolítani a vesszőt…
- Míg én az Úrnő segedelmével gyógyítást bocsátanék a papra, a segítőm mérsékelné a vérzést, és valaki közületek kihúzhatná a vesszőt. Lehet, hogy nem veszélytelen így, de szállítani nem merném ebben az állapotban. Bár lehet, hogy még így is megpillantja a Kereket és istenét ez a férfiú.
- Sajnos el kell küldenem egy segédért, aki ismeri a megfelelő fogásokat a testen… - sóhajt nagyot.


Sidhosi

Csukott szemmel koncentrálva a fájdalomra, hallgatod a két lány és a férfi beszélgetését, bár nem sok mindent értesz meg belőle… A kimikó terve viszont kristálytisztán eljut a tudatodig. Főleg az istened megpillanása – rész.

// Off: Tudom, nem hagytam időt az előző postomra reagolni, de sok mindent úgy sem írhattál volna, remélem nem haragszol… Mare //

[Niobe]

Meiko

< Szegény Kita. Egy pillanatra megijedt, hogy őt fogja Kubota gyanúsítani a pap lelövésével. Hát a helyében lehet én is így reagáltam volna. >

* A kimikó gondterhelt arca és őszinte beszéde a helyzet súlyosságáról nem lep már meg. Mikor közli, hogy el kell küldenie egy segédért, rájövök, egyrészt lehet a papnak nincs már annyi ideje, másrészt én is tudok segíteni neki. Gyorsan, mielőtt intézkedne, vagy elmenne, megszólalok: *

- Engedelmével kimikó szei. Én talán a hasznára lehetnék, mint segéd. Nincs szerintem már annyi ideje a papnak, hogy segédért küldessen. Értek az emberi testhez és az iharacu tudományában is jártas vagyok. Így ha elfogadja segítségemet, a vérzés lassításában közreműködhetek, míg valaki kihúzza a nyílvesszőt és Ön pedig közben gyógyítaná. * nézek rá reménykedő, de egyben kicsit ijedt tekintettel, hisz biztos vagyok tudásomban, de a tény, hogy egy ember élete múlhat ezen, megijeszt. *

[Yvett de Crei]

(Kita)

*Kubota okítására az enoszukei viselkedési formuláról összehúzott szemekkel hallgatom. Őt nézem, majd amikor befejezte Meikora vándorol a tekintetem, majd az egész raktárhelységet, teret átvizslatom újra. Vékonyra húzom össze a szám és lesütöm a fejem.*
- Akkor ezek szerint én most lehet rosszat tettem? - *kérdem Kubotától kicsit megijedt hangon. Igaz, hogy meg is ijedtem, mert felfogom, hogy mi az a bizonyos következmény, de le is vagyok sújtva. Mégiscsak megmentettem Meiko életét, nem következett be az amit láttam... Nem úgy... hisz a pap...
Eljutok eddig gondolataimban és a szép nő, akinek a nevében még most sem vagyok biztos aggodalmas híreket közöl. Nagyjából értem csak meg. Valahogy nagyon rosszul érint az, hogy az az ismeretlen pap haldoklik. Egy kicsit magamra veszem a történteket - ha nem avatkozom bele, akkor ő most nem haldokolna. Igaz, akkor meg már Meiko nem élne...
Ökölbe szorul a "csapdától" a kezem. Igyekszem megnyugtatni magam, csak a belsőmre figyelni.*

[Kijoe]

Sidoshi

* Figyelem a történéseket és ami a gyógyításommal kapcsolatos csak helyeselni tudom. A fájdalom, így is majdnem leterít de a kiváló tanításoknak köszönhetően az elmém tiszta tudott maradni. Sajnos azonban tisztában vagyok vele, hogy fogytán az időm.*

- Én megbízom az ifjú hölgyben. - nézek Meiko-ra.
- Legyen csak ő a segéd, az idő úgyis sürget. Kérem segítsen és az adósa leszek. - intézem halk szavaim a Mare-ai papnő felé.

// Off. Semmi gond Mare, sajnos az elmúlt 2 napban szenvedett a netem, ezért nem is tudtam írni. //

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Kita, Meiko, Sidhosi
Helyszín: Hónicsi – Kereskedő negyed
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - Reggel
_______________________________________________________________

Meiko, Kita, Sidhosi

A papnő figyelmesen végigmér Titeket, majd aprót bólint.
- Rendben. Te – mutat Meikóra – légy szíves szorítsd el a megfelelő pontokat.
- Te – néz rád, Kita -, ha bólintok, gyorsan és lehetőleg finoman kirántod a nyílvesszőt.
- És a páciens lesz szíves nem mocorogni – mosolyog le a papra.

Ezzel Sidhosi mellé térdel és jóváhagyóan bólint felétek.
- Kezdődhet a nagy csoda… - sóhajt nagyot, majd miután Meiko elfoglalja a helyét és a megfelelő pontokat megnyomja, elmerül az imádságában.
Néhány perc múlva a kezét lágyan a seb mellé teszi, úgy, hogy a vessző még ki tudjon jönni a sebből. Ekkor csukott szemmel bólint egyet, ami a jel Kitának, hogy kiránthatja a lövedéket.

Most sok minden rajtatok múlik.

// Off: :
Meiko: egy Ügyesség és egy Érzékelés próbát kérnék, +2-es módosítóval. (Itt pszit nem használhatsz):
Kita: Egy Ügyesség és egy Gyorsaság próbát kérnék… (lehet ám pszível tápolni, volt felkészülési időd..):
Sidhosi: Egy Akaraterő próbát kérnék – 2-vel. (a pszi képesség növelés használható nálad is.) //