Shulur - Kikötõnegyed - Horgas Hóhér & a Varjak fogadó

[Enriquel]

Rychor Occhys (Arnan)


Kényszeredetten elmosolyodok, amikor visszakérdez Tod. Ezek szerint meghallotta. Lesütöm szemem, de aztán visszanézek rá, amikor ismét megszólalok.
- A helyzet az... hogy mostanában furcsa dolgok történnek körülöttem, és szívességet akartam kérni tőled.
- Most azonban... úgy érzem, hogy nem lenne jó ötlet belerángatnom téged, semmilyen bizonytalan kimenetelű helyzetbe.
- Nem tudom kik fenik rám a fogukat, és még az sem biztos, hogy én vagyok a kiszemelt áldozat... meglehet, hogy pusztán a véletlen sodor mindig rossz helyre, rossz időben... de én ebben nem igazán hiszek.
- Azt hiszem akaratlanul sikerül belekeverednem olyan dologba, aminek még igen csúf vége is lehet.
- Tudom önző dolog, de... valahogy nem csábít a gondolat, hogy egy büdös kanális levében végezzem átvágott torokkal - mondom nem túl lekesen, s egy kis szünetet tartok.
- Szükségem van valakire - folytatom -, aki olyan körökben mozog, hogy sok informáci kerül a birtokába, s azonnal rád gondoltam.
- Egy cseppet sem veszélytelen, s most, hogy kicsit többet megismertem belőled, azt hiszem úgy dukál, hogy ezeket a dolgokat elmondjam.
- Nem fogok haragudni, bármit mondj is, tökéletesen megérteném az elutasításod okát - mondom őszintén, de egyelőre, más részletbe nem bocsátkozom.

[Navaratna]

(Xylina)

Látva, a fogadóban tovább kísért a nemesi bánásmód, csak halk fohászt mondok el istennőmhöz. Ez a tekintélyelv mentett meg, de hamar az agyamra ment.
-Köszönöm, én jól, nem kell magáz, jó tegezés. Én szeretnék felmenni szoba és pihen.
"Sose mosom le magamról, hogy nem vagyok nemes. Aztán ha ezek után tényleg elveszett rokont kereső kyrek lepik el a helyet, jól megutáltatom magam."

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Rychor Occhys (Arnan)
Helyszín: Shulur utcáján
Időpont: délután
_______________________________________________________________

*Todon látszik, hogy mérlegel. Szavaid nem váltottak ki lelkesedést belőle - de ez érthető is. Számodra azonban kis reménysugár az, hogy nem egyből elutasít, hanem óvatosan kérdezgetni kezd.*
- Mégis mibe keveredtél? Ki üldöz, vagy... mik történtek veled, hogy erre gondolsz?



_______________________________________________________________
JK: Xylina, Farro
Helyszín: a kocsiban, majd a Vasmacska előtt
Időpont: estefelé
_______________________________________________________________

*Ran fellélegez, Xylinára egy kicsit merev, de mosolyt villant. Úgy tűnik ritkán műveli ezt, így nem igazán állnak rá az arcizmai a mosolyra.*
- Természetesen, semmi akadálya.
*Betessékel benneteket a fogadóba, otthagyván szó nélkül a katonát ki ide hozott benneteket. A katona pillantását egész addig érzitek a hátatokban, amíg a Vasmacska ajtaja be nem csukódik a hátatok mögött.*
- Fürdő készítsünk Xylina? Vacsorádat itt lent fogyasztod, vagy a szobádba vitessem? - *Egy ismeretlen fogadóshoz képest eléggé előzékeny, figyelmes és gondoskodó.
Aztán Farróhoz fordul Ran.*
- Te gondolom vissza mégy a feleségedhez. Zaknál voltál már?

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*Hagyom magam betessékelni. Majd reménykedve körbenézek, hogy hátha megpillantom végletekig kihűlt, de megőrzött vacsorámat. A feleségem, Mirjam említésére kissé megfeszülnek az izmok az állkapcsomon, de nem engedem, hogy lehervasszák a mosolyomat, csupán pillanatokra kissé kényszeredetté válik. Aztán átgondolva merre is menjek megvakarom a tarkómat.*

-Azt hiszem nincs hová mennem. Ahogy említettem idejövetelemkor...

*Nem fejezem be a mondatomat csupán a mellettünk ácsorgó nőre pillantok, majd folytatom a társalgást a szobakérdésre terelve a szót.*

-A mólóval szembeni komor fogadóból, valami Bakó a neve, el kell hozzam ma az ott lévő ruháimat, holmimat. Ha van egy szobája és nem bánja Ran Úr, akkor Önnél, itt a Vasmacskában szállnék meg néhány napra.

*Megvárom a fogadós válaszát, illetve a "beszélgetőtársak" esetleges további mondanivalóját, majd ha nincs más dolgom, megbeszélnivaló egyenlőre, akkor elköszönés után a felszerelésemért elmegyek az előző fogadómba.*

[Navaratna]

(Xylina)

-Fürdő igen, jó, vacsora itt lenn is jó, nem kell fárad, köszönöm. És... nem kell nézni rám nemes. Én haj fehér, de én nem nemes. Őrök is hisz engem nemes, de ne csinál ez, jó?-ejtem be fásultan vállaim.-Ez egy átok!
Meglepődök, hogy egy kölyöknek felesége legyen, de aztán eszembe jut, inkább én futottam már ki az időből, hisz van, ahol 15 évesen a fiúk esküdnek, és a 12 éves lányka menyasszony...

[Enriquel]

Rychor Occhys (Arnan)


Kicsit csendben maradok, s Todot fürkészem. Az arcán átsuhanó érzések sejtetik, mire is gondolhat, de az, hogy ennek ellenére érdeklődik, megerősíti bennem, mennyire jóravaló ember. Nem mondhatom el magamról, hogy túl sok barátom lenne, s talán kicsit érdekesnek tűnhet, de Todot a rövid ismeretség ellenére annak tartom. Jóllehet ez pusztán csak ábránd, mégis ragaszkodom hozzá, hiszen nem nagyon van más kapaszkodóm. A helyzet állása alapján pedig rájöttem, hogy egyedül nem fogok boldogulni. Körbepillantok, hogy kik figyelhetnek minket, de a benti zaj miatt szinte kizártnak tartom, hogy kihallgassák a beszélgetésünket. Más a helyzet azonban az olyan körmönfont gazemberekkel, akik tökéletesen olvasnak az ajkak mozgásáról... Gyanúm tehát nem hagy alább, csupán kizártam magamban egy lehetőséget. Végre meg is szólalok, s közben közelebb hajolok Todhoz:
- Pár hónapja már, hogy a Horgasban lakom, s az utóbbi napokban igen felgyorsultak az események. Először is... az egyik éjjel megtámadtak... már ha lehet ezt így mondani. Tulajdonképpen semmi sem történt csupán... valaki megpróbált az elmémbe hatolni... - próbálom érthetően előadni a történetet.
- Sajnos nem volt érkezésem a tettest megnézni. Éjszaka volt, s az az illető már-már emberfeletti ügyességgel mászott le a Horgas falán... a második emeletről! - magyarázom még most is hitetlenkedve.
- Ezek után, folyamatosan az az érzésem, hogy követnek, a nyomomban vannak... bár sosem sikerül lelepleznem a figyelő tekintet gazdáját. Nem te vagy az egyetlen, akit megpróbáltam rávenni, hogy információkat szerezzen nekem. Egy kölök megpróbált kizsebelni, s mivel rajtakaptam, némi szolgálatot próbáltam kicsikarni tőle... mire... - lesütöm szemem - ...mire megölték. Egy mérgezett tű volt a jutalma... - nézek vissza Todra. Beszélgetésünk közben többször próbálok figyelő tekinteteket elkapni, hátha beigazolódik sejtésem.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Rychor Occhys (Arnan)
Helyszín: egy koszos kocsmában
Időpont: délután
_______________________________________________________________

- Megölték a fiút akivel beszéltél? - *hitetlenkedik Tod. Arcából egy kicsit kifutott a vér egy pillanatra, de nem pattan fel egyből és húz el messzire tőled.*
- Van valaki akire gyanakszol? Tettél valakinek keresztbe? Család, régi exbarát, egy csinos nőci, bárki... Van egy állandó arc, amit felfedezel környezetedben?
Mégis... milyen információra lenne szükséged?
*Nem egyértelmű a válasza a srácnak, de a töménytelen kérdés miatt arra következtetsz, hogy hajlandó segíteni neked.
A beszélgetések alatt körbetekingetsz, de semmi gyanus nem kelti fel a figyelmedet - és most nem is érzed, hogy valaki figyelne. A kocsma vendégserege elvan foglalva a saját dolgával, mondhatni, hogy senki nem törődik veletek.
Todnak viszont annál kíváncsibb a tekintete, ahogy telnek a pillanatok.*



_______________________________________________________________
JK: Xylina, Farro
Helyszín: a Vasmacskában
Időpont: estefelé
_______________________________________________________________

*Farro szavaira Ran arca elkomorul és megfeszülnek az izmai.*
- Igaz, mondtad.
...
Az a Horgas Hóhér lehet csak. Persze. Megszállhatsz itt, van még szabad szobánk. - *válaszolja ezt még Farronak, majd Xylinához fordul.*
- Akkor a fürdődet elkészítjük, majd megmutatja az egyik szobalány, hogy merre van. A vacsora pedig nemsokára jön. Oda ülj le. - *mutat rá az egyik üres asztalhoz.* - Farro vacsorázol te is előtte Xylinával? Vagy máris útnakindulsz? - *közben csettint egyet, mire az egyik pincér odalép hozzá. Váltanak pár szót, majd a pincér elsiet - fel az emelet irányába.
Még Farro válaszol a pincér visszaérkezik. Egy tál gőzölgő étellel a kezében és az előbb mutatott asztalhoz viszi - Xylinára néz és egy kis félszeg mosollyal rámutat a helyre, majd a nőre - jelezvén, az az övé. Ezt Ran is megerősíti.*
- Meghozták a vacsorádat. Mire befejezed, addigra kész lesz a fürdővized is.
...
*Ha Farro először a vacsoránál marad, akkor ő is kap egy tál ételt - igazi babgulyás, könnyedén fűszerezve, nagyon minimálisan csípösen (bár ez inkább csak a borsnak köszönhető).
Kenyeret is adnak a vacsorához - igazán laktató és finom.
A vacsora csendben és háborgatás nélkül telik el. Végre valahára.*

[Enriquel]

Rychor Occhys (Arnan)


Az egymás után felmerülő kérdésekre szinte nyomban megrázom a fejemet.
- Nem Tod... semmi gyanúsat sem sikerült felfedeznem. Ez a valaki, vagy valakik, nagyon is értik a dolgukat.
- Van még más is... - hozakodom elő azzal, amivel eddig nem akartam.
- Az Árnyékok Úrnőjének Hírnöke többször meglátogatott... már ha a nem túl szívélyes találkozásokat lehet így nevezni - húzom el a számat.
- Nem tudnám megmondani neked pontosan, hogy az álmok, amiket sugall, a jelek, amiket láttat, mit akarnak jelenteni, de bizonyos vagyok benne, hogy valamilyen módon kapcsolódnak egymáshoz - mondom szenvedélyesen, de nem kiabálok.
- Olyan ösvényre léptem, mely nagyon bizonytalan jövőbe vezet... de... nem akarok letérni róla, mert őszintén hiszem, hogy kiutat jelent a jelenlegi ködből.
- A fiú... aki meghalt... - utalok a zsebesre - ...mondott pár érdekes dolgot, egy bizonyos Drayhról és egy famor nőről, akit állítólag kiraboltak, majd nyomtalanul eltűnt... s vele ez a Drayh is a bandájával együtt.
- Ezen kívül van... van még egy portré is... egy nőről, s egy vidéki kastélyról. Valahogy nagyon erős a gyanúm, hogy esetleg ugyanazt a teremtést ábrázolja, akit állítólag kiraboltak, s "ál-lí-tó-lag" csupán egy értéktelen könyvet vittek el tőle... - magyarázom az eseményeket.
- Te több helyen is megfordulsz, és talán... talán hallhattál ezt-azt, amit elmondhatnál, s még nem sodorna bajba. Bár... az is lehet, hogy már az is veszélyt jelent számodra, ha egyáltalán velem mutatkozol... - vallom meg őszintén balsejtelmem.
- Tudom sok, amit kérek... de... nem nagyon van kihez fordulnom - nézek Tod szemébe.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Rychor Occhys (Arnan)
Helyszín: egy koszos kocsmában
Időpont: délután
_______________________________________________________________

- Az Árnyékok Úrnőjének Hírnöke?.... Mit értessz ez alatt? - *Tod arcára a teljes kíváncsiság leplezetlenül ül ki, még hangját is kissé felemelte, majd automatikusan lejebb is vette.*
- Drayh... ismerős a neve, de most csupán ennyi ugrik be...
*További szavaidra csupán szélesen elmosolyodik Tod és egy gyors mozdulattal hátba csap finoman.*
- A munkatársammal csak megihatok egy jó kis bort... nem?... Akinek ez szemet szúr hát szóljon érte...
...
Körbeérdeklődöm, hogy konkrétan mik is lehetnek ezek a dolgok amikről meséltél. Hidd el értek az információ szerzéshez úgy, hogy nem sejtsen senki semmit a háttérben.
*Todnak úgy látszik jó kedve van. Nem szegte kedvét az esetleges bántódás sem.*
- De azt ugye tudod, hogy mindez nem lesz neked ingyen? ... - *már-már hullakomolyra váltott az arca, majd jó pár szegmensig halogatva valódi érzéseit, csakhogy behúzzon a csőbe végül ismét elmosolyodik.*
- A következő kört is te fogod kifizetni...

[Navaratna]

(Xylina)

-Köszönöm... -huppanok le egy székre. Örülök, hogy ezúttal nem zavarnak meg és nem akarnak előállítani. Evés után megkeresem a fürdőhelyiséget és irtó soká áztatom magam, akár ha a napi feszültségtől is így akarnék megszabadulni. Hajat nem mosok, azt felkötöm a fejemre... Ha belealudnék a dézsába, akkor úgy esik, ha nem, felbattyogok a szobámba, hogy pucéran az ágyba bújva elalhassak.

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*Nagyot kordul a gyomrom, így ez végszóra eldönti milyen sorrendben végezzem a teendőimet, amik még mára vannak "előírva".*

-Köszönöm Ran. Azt hiszem először eszek pár falatot és csak utána kezdek neki az átköltözésnek.

*Ezzel szépen csendesen elülök az asztalhoz és míg megérkezik az étel, valamint hozzá tudunk kezdeni gonoszkás félmosollyal azon tűnődöm mi lesz, ha megint pont akkor toppan be valami pereputtya a fehérhajú nőnek, mikor épp kezdenénk belejönni a vacsorázásba. Az ételt jóízűen, bár az elején kissé gyorsan lapátolom befelé, mint aki napok óta nem evett. Mondjuk ez kis túlzással igaz is. Így pár csuklás is társul megszakításként a levesezéshez, de végül normalizálódik a dolog és szépen megvacsorázok, próbálva nem túl elrettentő módon és illetlenül viselkedni.
Vacsora után illedelmesen megvárom, amíg a kisasszony távozik az asztaltól, majd én is felkerekedek és elindulok a Horgas Hóhérba, hogy elkérjem, elhozzam a cuccom és áttelepülhessek a Vasmacskába.*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Xylina, Farro
Helyszín: a Vasmacskában
Időpont: estefelé
_______________________________________________________________

*Farronak is kiviszik igen rövid idő alatt az ételt.
Zavartalanul megvacsorázhattok mindketten.

Xylina ezek után a fürdő felé néz - amit meg is talál hála egy alacsony termetű, kicsit gömbölykés fekete ruhába öltözött nőnek. Ő egy ajtón lép ki a folyosóra, s meglátva Xylinát kedves és elnézést kérő mosollyan int neki, hogy oda menjen be, ahonnan ő kijött.
Egy eléggé egyszerű fürdő. Csak egy dézsa van bent, egy kis zsámollyal mellette. A zsámolyon törölköző. A dézsa egyik része szélesebb, itt szappan hever - már sokan használhatták. Nincs ablak, így a világosságot az a 2x3 fáklya adja mely a falon lóg. Ebben a csendes környezetben, s a meleg víznek köszönhetően Xylina el is szenderedik a vízben - jót tesz ez testének, lelkének egyaránt.
Ki tudja mennyi ideig szundikálhatott már... arra ébred a fiatal hölgyecske, hogy fázik - de nem ettől remeg; valaki ébresztgeti. Az a gömbölyded hölgyemény keltegeti a fáradt tolvajlányt, bár szavát nem érti. A törölköző a kezében van, s felé nyújtja. A víz mi körbeveszi Xylinát már igencsak kihűlt, ideje kimászni belőle és a szobában rendesen nyugovóra térni.
A cseléd nem tartóztatja - mond neki még valamit, talán jó éjszakát kívánt, majd nekifog eltakarítani a fürdővizet a dézsából vödrökkel.
A szoba ugyan úgy van mint ahogy itthagyta a nő délután. Az ágyra tud egyedül fókuszálni és mondhatni önkéntelenül is belezuhan a paplan és párnák közé. Pillanatok alatt elalszik mélyen és pihentetően.

Farro vacsora után a Horgas Hóhérba igyekszik. Már mondhatni rutinból tudja az utat. Este felé a város forgalma megcsappant, de közel sem kihalt minden. Itt sosem áll meg az élet, ezt már megtapasztalta. Sőt - tudja, hogy az éjszakai életet élők még csak most ébredeznek, így ez a jelenlegi gyér forgalom az utcákon 1-2 óra alatt megnő.
A Horgas Hóhértól nem messze egy ismerős alakba bukik szinte bele. Szó szerint Zizzent szalad neki - láthatólag menekül valaki/valakik elől.*

[Enriquel]

Rychor Occhys (Arnan)


Szavaira pislantok párat, s már-már válaszolnék neki, amikor rájövök, hogy csak ugrat. Zavartan elnevetem magam, s úgy válaszolok.
- Hát hogyne... és köszönöm, hogy segítesz - válaszolom mosolyogva, kicsit vidámabban. Arckifejezésemről leolvasható, hogy hálás vagyok, amiért így áll a dolgokhoz. Rövid ideig csendben maradok ismét, s nézem ahogy iszik, közben magam is kortyolok a poharamból. Amikor leteszem az asztalra ismét a bort, újra megszólalok.
- Nos, hogy ne maradj válasz nélkül, elmesélem - húzom beljebb a széket, s közeleb hajolok.
- Már nem az első eset, hogy láttam Őt. Hol egy férfi, hol pedig egy holló képében jelenik meg, s jeleket hagy maga után. Először csak álmomban történtek ezek a... - keresem a megfelelő szót - ...látomások, de később kiderült, hogy sokkal többről van szó, mint eszelős víziókról. Körbepillantok, miközben kezem a mellényzsebem felé csusszan.
- Nézd... - húzom elő a fekete tollat - ...ezt a zárt szobámban találtam ébredés után... - mutatom Tod felé az ékes bizonyítékot - ...azóta éjjel nappal velem van.
- Ahogy említettem, más alakot is felölt, közvetlenül azután, hogy madár formájában feltűnt. Ilyenkor egy félelmetes férfi jelenik meg, aki... aki... - ismét keresnem kell a szavakat - ...leckéztetni próbál... vagy terelni... nem tudom biztosan. Ami biztos, hogy mindig fenyegető volt, s úgy tűnt az életemet veszi, de... eddig sosem tette, pedig én mondom neked esélytelen volt az ellene való kűzdelem... - itt egy pillanatig Tod arcát vizslatom, majd folytatom.
- Tudom, tudom, most mondhatnád, hogy egy anyámasszony katonája vagyok, de... a shuluri Ezüstkard Iskolájában tanultam a fegyverforgatás fortélyát - magyarázom.
- Ennek ellenére úgy éreztem magam, mintha a dühödt tenger felkorbácsolt hullámaival próbálna dacolni egy ócska lélekvesztő... Ha azt akarta volna, már a kárpit túloldalán lennék, s bizony nem beszélgetnénk itt.

[Navaratna]

(Xylina)

Megrezzenek a keltegetésre, szégyenlősen kikelek a hideg vízből. Megtörölközöm, ideiglenesen visszahúzom ruháim, aztán felmegyek a szobámba. Beledőlök az ágyba, belemormogom a párnámba, hogy ez bizony nem semmi nap volt, és elszunnyadom. Álom és ébrenlét határán még szavak nélkül kívánom istennőmtől, adja, hogy a másnap szebb legyen a mainál!

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*Épp azon gondolkodom az esti séta alatt, hogy vajon mi lehetne olyan esemény, ami rábírná ezt az örökké nyüzsgő és még "holtszezonban" is meglehetősen népes várost, hogy elcsendesedjen és visszahúzódjanak a lakói saját vackukba? Így kissé elbambulva ér, ahogy egy test belém szalad. Rögtön, mindhatni reflexből kapok az alak után, hogy megfogjam a kezét, vállát vagy amit érek balommal és jobbom már mozdul a combomra szíjazott tokban pihenő penge felé.*

<Tolvaj! >

*Aztán, ahogy felismerem Zizzentet kissé elkerekedett szemekkel csak egy meghökkent hördülésre futja, ahogy megáll a fegyverért nyúló kezem félúton és elengedem a furcsa nőt.*

-Te?!?

*Kis késéssel, de azt is megnézem mi vagy ki elől futhat ilyen inaszakadtából, mert nem hinném, hogy csak szórakozásképp fut vakon bele a "tömegbe".*