(Dzsana)
*Nincs időm reagálni semmire sem - talán jobb is, hogy így történt. Először dühödten meredek a törött pengedarabra kezemben, majd Malorra. Legszívesebben bemosnék neki egyet, s már-már lépek is, de szavai megtorpanásra késztetnek. 
Ez jobb volt mint egy orrbagyűrés.
Pillanatok alatt a düh átcsap más érzelembe, amit nem igen tudok meghatározni: csalódottság, fájdalom, sértettség, düh, keserűség egyvelege.
A csorba kardot elé dobom a földre, majd sarkon fordulok és bemegyek a házba. Ha szólna valamit nem állok meg.
Mustafa mellett is úgy megyek el, hogy nem nézek rá - ha ő szólna neki sem reagálok.*
			



 ...>
 ...>


 ... meg hát velük se jött ki sokkal jobban mint velünk
 ... meg hát velük se jött ki sokkal jobban mint velünk  ... annyira nem kerültek szoros "barátságba"... meg hát a lova is kint maradt ... amennyire oda volt érte ... nem hiszem hogy csak úgy itt hagyná ... de igazad van ... Malor zárja be azt a nyüves ajtót és térjünk vissza a városba...
 ... annyira nem kerültek szoros "barátságba"... meg hát a lova is kint maradt ... amennyire oda volt érte ... nem hiszem hogy csak úgy itt hagyná ... de igazad van ... Malor zárja be azt a nyüves ajtót és térjünk vissza a városba... 
  >
 > //
 //