(Dzsana)
*Nincs időm reagálni semmire sem - talán jobb is, hogy így történt. Először dühödten meredek a törött pengedarabra kezemben, majd Malorra. Legszívesebben bemosnék neki egyet, s már-már lépek is, de szavai megtorpanásra késztetnek.
Ez jobb volt mint egy orrbagyűrés.
Pillanatok alatt a düh átcsap más érzelembe, amit nem igen tudok meghatározni: csalódottság, fájdalom, sértettség, düh, keserűség egyvelege.
A csorba kardot elé dobom a földre, majd sarkon fordulok és bemegyek a házba. Ha szólna valamit nem állok meg.
Mustafa mellett is úgy megyek el, hogy nem nézek rá - ha ő szólna neki sem reagálok.*