(Xylina)
Játék, istenem? Megérintem nyakláncom. Van, de nem tartozik ide, hallgatok. Bólogatok:
-Említette, hogy kereskedő, de nem ment bele a részletekbe, meg bevallom, nem faggattam.
Ártatlan vagyok, naiv. Épp ezért jócskán megnyúlik az arcom a pontosításkor. Egy kicsit hallgatok, Ranra meredek.
-Engem nem akart eladni! -jelentem ki. -Csak észrevettem volna, ha el akart volna...! - a kijelentés vége bizonytalanul cseng.
...az a nemes nő a parki étteremben...És ha rólam alkudott vele? Magasságos Kalászanya! Láthatóan elsápadok, ledöbbenek. Aztán nyelek két nagyobbat, mosolyt erőltetek magamra. Nem szabad egyből rosszat feltételeznem a segítőmről!
- Én ember vagyok, nem más fajú. Nincs bennem semmi izgalmas, amin valagnyi pénzt lehetne keresni.
Arcom rándult.
-Jó, ez nem teljesen igaz. Legyünk őszinték, kurvának még beillenék... -nyögöm. - Nem mintha vágnyék ilyen kétes mocksos karrierre...
Végighúzom tenyeremet az arcomon. Még egy ilyen beszólás, és kész leszek. Másra terelem a szót.
-A rabszolgaság nem akad keresztbe a torkomon, Erionban is van hatalmas rabszolgapiac. Inkább az az eshetőség vágott mellbe, én is állhatnék a lánc szomorúbbik oldalán. Nem, azt nem bírnám elviselni...
Arcomat gyűrögetem, aztán nem sok reménnyel felnézek Ranra:
-Mond önnek valamit az Ashnala név? Az egyik szobor abban a nagy parkban kiköpött másom. Valami Ashnala nőt ábrázolt. Armada csak akkor képedt el legelőször láttamon.
"Eh, kiadom itt magam, mint egy idétlen! Ran megmentett, elrejtett, mért ne bíznék benne? Jó, toroni, akármilyen hátsó szándék állhat tette mögött, de ha örökké a hazugságot keresem, be fogok csavarodni!"
Nem bízom benne, hogy a fogadósnak beugrana valami, ami egy veterán kocsisnak meg nem... Próba cseresznye.