A hajsza

[Navaratna]

(Allaro)

Én gyalog vagyok, nincs lovam, és nem is akarok szert tenni rá. (Így mindenki elhúz mellettem, mert ha jól látom, mindenki lóval van ) Haladok a magam tempójában, azon töprengek, hogyan jutok el Odrába, és ott hogyan lelem meg azt, ami ilyen messze vezetett otthonomtól. Abban döntésre jutottam magammal, akár sikeresen, akár sikertelenül járok, ez az utolsó alkalom, hogy kiteszem a lábam rengetegjeinkből. Otthon örömteli és fontos dolgok várnak rám, amik igénylik, hogy felhagyjak a tekergéssel.
Elfáradok, de a kilátás kárpótol. Hallom, a többiek az őrködést szervezik. Vagyunk bőven, nem érzem úgy, én is kellenék oda, de abban nem vagyok biztos, rájuk bízhatom-e az életemet. Így megteszem a magam óvintézkedéseit: olyan fekhely keresése, ahol nem ugorhatnak rám felülről, íjam a közelben, tőröm is, és igyekszem nem mélyen húzni a lóbőrt.

[Siffad]

/Arvaroll/
Meglepődök, mikor az elf visszautasítja a részét. PÉNZT VISSZAUTASÍTANI??? Ebből is látszik, hogy nem ember. De nem fűzök megjegyzést a dologhoz, elteszem megőrzésre.
Örömmel állapítom meg, hogy egyenlőre eddig maradunk. Igaz, az elf kissé lemarad, de táborverésnél utolér minket. Remek. Ha tudok, valamiben vizet forralok, hogy kipróbáljuk azt a híres teát, amit a végén hozzácsapott a kereskedő.
Kiveszem a részem a munkából és őrködést is vállalok, valamikor éjszaka (másodikként?), mikor nagyobb hasznom veszik. Az őrködést nem a tűz mellett, hanem egy közeli fáról végzem: többet is látok meg védettebb is vagyok.

[Navaratna]

(Allaro)

A különleges teát módjával megkóstolom, szeretem az új ízeket.
Ha tanúja vagyok, hogy második őrségkor a kis barna ember felmászik a fára, vigyorogni kezdek. Ember fán! Nem mintha mi ágon fészkelő madark lennénk, meg hát nem minden ágvilla felel meg jó őrhelynek - nem is mindig a puszta fára mászunk, ügyesen kiépített, jól rejtett őrhely dukál, nem vagyunk vadak -, de azért ez furcsa látvány nekem.

[Alauron]

(Lertanard)

- Ne tedd el azt a pénzt Zenrog, amit Allaro nem fogadott el, oszd szét rendesen, mindenkinek két arany és öt ezüst jár. - szól az útitársának.
- Én nem őrködöm, mert hárman már jelentkeztetek, és hat óra alvás bőven elég. Hajnal előtt keltsetek fel annyira, hogy még össze tudjak készülni a korai indulásra. Jó éjszakát! - elmegy lefeküdni.
<Őrködtem én már eleget életembe, most alszom egy jót.>

[Mesemondó]

KM: [Jómadár]
Helyszín: Raehur hercegség, fennsík az Anakada hegységben
Idõpont: P.sz. 3690.
Résztvevõk: Mindenki

Arvaroll (Zenrog Tyr-ként)
Bár alig látsz a fáradtságtól, a kíváncsiságod még erősebben késztet, hogy megkóstold a híres-neves teakölteményt. Könnyen találsz tüzelőnek valót, de mire a lángok fellobognak, már csak Arielt találod ébren, ő is buzgón istene imádatával van elfoglalva. Vajon mennyi kell belőle, hogy igazán jó íze legyen, de ne keltsen fel annyira, hogy elvegye az álmod? Próbáljuk ki ennyivel... Kicsit oldódik... jó lesz, kicsit hűl... na most... nem rossz. Mintha tényleg kicsit más lenne, mint a mezei tea, de azért nem építenél rá kereskedelmi hálózatot. Azért nem mered mind meginnni, marad belőle a többieknek is.
Ezután álomra hajtod a fejed, és szerencsére hamar az Antysson találod magad.

Ariel

Nyugodt éjszakád van, a többiek láthatóan kidőltek a hosszú menet után, csak a kufár szorgoskodik még a tűz mellett. Némi tiszteletet érzel a furcsa szerzet iránt, amióta ilyen különös szakértelemmel alkudozott a rátok maradt árukra.
Neked nem jelent különösebb megterhelést ébren maradni, gyönyörködsz a csillagokban, időnként hallgatózol és kémleled az árnyakat körben. Amikor úgy érzed, már eleget strázsáltál, felrázod azt a Zenrog fickót aki először a tőréhez kap, azután kitisztul a tekintete, bólint és összeszedi magát. Kicsit meglep, amint macskaként kapaszkodik fel a fára, ami alatt Allaro szundikált. Egy apró háncsdarab pottyan az elf fejére, aki nyomban felnéz először kicsit döbbentnek tűnik, azután mintha kicsit mókásnak találná a jelenetet, majd vállat vonva visszaalszik.

Arvaroll
A fára felmászni nem volt nagy nehézség, de a fa tövében alvó lány figyelmét nem kerülte el, pedig igazán csendben sikerült. Átkozottul éberen alhat...
A fán kuporogni nem túl kényelmes pozitúra, de legalább nem tudsz elaludni, vagy ha mégis, arra biztosan felébrednétek. Persze azt Allaro már nem találná annyira viccesnek. Amikor már félig leszédülsz, úgy döntesz, ideje felkelteni Awyert.

Awyer
Álmodban a hullák előmásznak a kövek alól és fékevesztett dühvel támadnak rátok. Menekülnél, de az erdőből oroszlánok ugranak elő, akiknek ezúttal nincs mit adni, ezért a te húsoddal akarnak jóllakni. Rádvetik magukat, egyik a karodba harap, kirántod a fogai közül, de a hús ott marad... ekkor ébredsz. A szád keserű, de boldog vagy, hogy a kezed ép, csak Zenrog fogta meg finoman. Átkozottul korán van, keveset aludtál.
Félrevonulsz a hangszereddel, hogy ne zavard az alvók álmát és a megszokott dallamtól megnyugszol kissé. Visszatérsz és éberen figyeled a környéket. Lassan hajnalodni kezd, amikor zajt hallasz. Nem szükséges felráznod a többieket, maguktól is felfigyelnek a hangra.

Mindenki
Űzött vad csörtet a fák közt, nem törődik sebbel, amit a gajjak ejtenek, zajjal, amit léptei okoznak, utolsó erejét felemésztve nyomul előre, hogy szinte a lábatok előtt essen össze. Egykor jobb napokat látott ruhája most szakadtan és véresen lóg, ékszert nem láttok rajta, de fegyvere ékesebb sok csillogó gyűrűnél, markolatán a herceg büszke jele most vértől izzadtságtól és sártól mocskos. A férfi kezében lámpásforma tárgyat szorít görcsösen, ami nem világít de valahogy míves darabnak látszik.
Amint meglát benneteket, megcsillan a szemében valami, remény talán?
- Mentsétek meg! - hörgi és a tárgyat nyújtja felétek. Megháborodott volna? Hogy lehet megmenteni egy lámpást, mégha mégoly műgonddal formálták is?
- Gyógyszer. - hörög tovább értetelenségetek láttán. El kell vinni neki... a herceg... nagyon beteg.. bőségesen megjutalmaz... A jelszó... A napló... Meist-Astretben...(a melléhez kap, mintha a ruhája alatt rejtőzne valami), jönnek... kap a torkához, ..mentsétek meg... nyögi utolsó lehelletével, majd teste groteszk görcsbe rándul és kileheli a lelkét. Kezén vágott sebet vesztek észre, körülötte rondán liluló kelések, méreg nyoma. A herbalizmushoz értők hamar rájönnek, hogy ilyen sebet nem egyszerű méreg hagy, amit növények nedveiből sajtolnak, de mégcsak nem is kígyók fogából származik.

[Navaratna]

(Allaro)

Valaki jön. Valaki, vagy valami. Csörtet. A hangokból ítélve két lába van, tehát nem állat. Gondolkodás nélkül felajzom íjamat, vesszőt illesztek húrjára.
Az idegen rosszul fest. Nagyon rosszul. Sebe álnokságtól színes. Valami címer van a fegyverén, nem értem, miféle, de rangos. A kezem tele, így én át nem vehetem azt a valamit, amit nagyon ránk akar bízni. Ránk, ismeretlenekre? Vajon ha bárki átveszi, mit vesz még át vele?
Magyaráz jelszóról, naplóról. Közelebb húzódom, nyúlnék oda, ahol markolászik valamit, de összeroskad, a halál öszenyomorítja. Megrázkódom, tenyeremmel gyorsan letakarom a szemét.
- Dönteni hamar - suttogom pergő nyelvvel. - Ez siet. Követik. Ha akar elvenni tárgy, most, és ne néz, mert nincs idő.
Óvatosan a ruhája alá nyúlok, van-e ott valami, vagy csak a kíntól mozdult keze úgy. ha lelek valamit, magamhoz veszem. Holmimhoz inalok, felkapom, egy percig sem maradhatunk így.

[Noryella]

Ariel

Amint hajnalodik, felpattan a szemem. Nem sokkal ezután meghallom, hogy valaki közeledik.
A zajra fegyveremhez kapok és hosszúkarddal a kézben várok feszülten.
Amint megjelenik az alak véresen és összeesik, azonnal fegyveremet eltéve odarohanok hozzá segíteni.
A férfi kezében lámpásforma tárgyat szorít görcsösen, ami nem világít de valahogy míves darabnak látszik.
- Mentsétek meg! - hörgi és a tárgyat nyújtja felénk.
- Gyógyszer. - hörög tovább értetelenségünk láttán.-El kell vinni neki... a herceg... nagyon beteg... bőségesen megjutalmaz...
A jelszó... A napló... Meist-Astretben...(a melléhez kap, mintha a ruhája alatt rejtőzne valami), jönnek...- kap a torkához,-..mentsétek meg... -
nyögi utolsó lehelletével, majd teste groteszk görcsbe rándul és kileheli a lelkét.
Allaro lecsukja kezével szemeit. Én is ott vagyok a halott mellett.
Sajnos már nem volt időm segíteni rajta, de azért megnézem a sebeit.
Kezén vágott sebet veszek észre, körülötte rondán liluló kelések, méreg nyoma.

<Ez nagy baj... ilyen sebet nem egyszerű méreg hagy, de mégcsak nem is kígyók fogából származik...
Sietni kell! Gyorsan cselekedni! Majd késöbb mondok imát a lelkéért!>

-Allaronak igaza van. Nincs sok időnk felkészülni, mielöbb el kell hagynunk ezt a helyet vagy harcolhatunk is...
Viszont azt nem tudhatjuk mennyien vannak! Jobb lenne máris útra kelni!-Mondom társaimnak.
Közben óvatosan elveszem azt a lámpást vagy micsodát és elteszem a hátizsákomba.

<Ha szerencsém van... ott talán nem veszik észre...>

Közben Allaro már át is kutatta a ruháját, hátha talál még valamit.
Én gyorsan a lovamhoz megyek és kantáránál fogva vezetem.

-Nos akkor indulhatnánk? Fogy az időnk!

[Siffad]

/Arvaroll/
A pénzt illetően megteszem, amire kérnek:
- Bocs, de arra gondoltam, hogy hátha meggondolja magát, és akkor oda tudom neki adni. De rendben, tessék - osztom szét a pénzt.
A fene abba a jó szemedbe.

Lertanard beszéde után után halkan felnyögök - kellett nekem olyan korán pofázni! Hát, lehet hogy jó ötlet volt fára mászni, de baromira kényelmetlen, Mindenesetre megragadom a lehetőséget, hogy a zsákmányolt három erszényt átkutassam, illetve a követ jobban elrejtsem az övemben. Mikor már eleget őrködtem, felébresztem a váltótársamat és elégedetten álomba merülök. Szinte kést rántok, mikor egy perc múlva -ja, már hajnal van? - ébredek, mert valaki csörtet. De az érkező láttán elteszem a hajítótőrt, amit előkaptam. Gyógyszer? A hercegnek? Jelszó?
Hát, úgy néz ki, valamibe csöppentem, ami még jól is fizethet. A fene, gyorsabbnak kellene lennem - az elf már át is kutatja. Megvárom, amíg végez, majd rászánok egy röpke percet, hogy "szakavatott kézzel" is átnézzem. De nem akarok lemaradni, gyorsan a többiekkel tartok, ha indulunk.

[Alauron]

(Lertanard)

A korahajnali látogató, és a története elkötelezettségre sarkallja őt.
<Szerencsétlen ember, űzütt vadként lehelte ki a lelkét. De nem hiáby halt! Fontos ügyet szolgált, és teljesítenünk kell a kérését.> Arel követe elteszi a gyógyszert hordó tárgyat, Allaro és Zenrog kutakodni kezd.
- Jól vigyázz rá papnő, nem is lehetne jobb kezekben mint a tieidben! Induljunk hamar!
Annyit még megtesz, hogy a halott testet, miután a többiek átnézték a felszerelését, takarásba húzza, remélve így nehezebben találják meg bárkik is üldözik, aztán feldobja lovára a dolgait, és irány a Meist-Astret nevű város.
- Merre kell mennünk Meist-Astret felé?
<Remélem tudja valaki az utat, akkor már idulhatunk is.>

[Meridian]

(Awyer)

*Felriadva a szörnyű álomból gyorsan elfoglalja őrposztját. Kicsit távolabb megy a társaságtól, majd a csillagos égbolt alatt dalolni kezd. A hangok utolsó kis foszlányait is tovarepíti a szél, ám ekkor már hajnalodik, nincs messze a napkelte. Az erdőből hallatszó csörtető hangra egy pillanatra kiveri a hideg verejték <Csak nehogy azok a büdös oroszlánok jöjjenek vissza...>, de felpattanó társai mellett igazán nem akar gyávának mutatkozni. Megrendülten hallgatja a haldokló nyögdécselését, amint utolsó erejével köpi a szavakat a levegőbe. A halotthoz nem nyúl, mikor látja, hogy Allaro és Zenrog is átkutatják, inkább a papnőre figyel, aki közben elteszi a lámpást, amit a fickó gyógyszerként emlegetett. Fene a rejtélyekbe...

-Nos, Uraim, azt hiszem, itt az idő, hogy e szép hölgy vezetésével minél hamarabb kereket oldjunk, megmentsük a herceget, mint büszke kalandorokhoz illik, majd felvegyük a pénzünket és kámfor módra távozzunk. Ha vége lesz, biztos megéneklem...

*Lertanard kérdésére csak megvonja a vállát: nemrég érkezett, nem tudja, hol lehet az a város.

/Bocs a megvárakoztatásért //

[Noryella]

Ariel

Lovamra pattanok.
-Én nem tudom hol lehet, de talán egyszerübb lenne Odrában kérdezősködni erről...
Nos, akkor indulhatnánk??? -Kérdezem, most már egyre türelmetlenebb hangnemben.

<Lehet, hogy egy kicsit önző vagyok, de akár így két legyet is üthetek egy csapásra...
Bárcsak mielöbb indulnánk már! Várj meg Sebastian, jövök!!!>

[Mesemondó]

KM: [Jómadár]
Helyszín: Raehur hercegség, fennsík az Anakada hegységben
Idõpont: P.sz. 3690.
Résztvevõk: Mindenki

Ha délre haladtok tovább Odra irányába, akkor el fogtok menni a hely mellett, ahol Allaro Rahimmal találkozott. A legközelebbi nagyváros az északra eső Meist-Astret, ahová idefelé be sem mentetek, kívül táboroztatok le. Errefelé egynapi út volt, de így biztosan nem éritek el estig. Esetleg előtte megnézhetitek a banditák itteni táborát is.

Allaro valóban egy naplót talál a ruha alatt. Az sem egy köznapi darabnak tűnik, de nincs idő tüzetesen átnézni, így elteszi.

Arvaroll ügyes keze mást is kitapint, nyakban lógó medált, és egy rejtett erszényt, amit megpróbál észrevétlen eltenni, de Allaro figyelmét nem kerüli el. A többiek csak a medált látják meg.

Meist-Astret egy északra eső város kétnapi távolságra visszafelé. Az idegen dél felől jött, bár nem az úton, de ha továbbmentek, könnyen belefuthattok azokba, akik elől menekült.

Lertanard már egyszer megjárta ezt az utat, mégha ellentétes irányba is, sőt egyszer egy térképet is látott a környékről:
http://www.szurkecsuklyas.hu/goribardomborzat.jpg

Allaro
Furcsa lesz, ha vágtában elindulnak lovakon, te meg futsz a csapat után. Ha az üldözők beérnek, egyedül találod magad ellenük. Félnapi úton mégha viccesen is de működött, viszont ha komolyra fordul a dolog, megint hasonló helyzetben találhatod magad, mint a rabló ellen, ráadásul nem lesz segítségedre a sötétség sem. A sebből arra következtetsz, az idegen üldözői egy klasszissal veszélyesebbek ennél a Juszuf/Rahim fickónál is.

Ariel
Bármennyire is vágysz találkozni a testvéreddel, kalandozó véred felbuzog az izgalmas lehetőség hallatán, hogy egy új rejtélyes küldetésbe fogj. Sebastian meg tud vigyázni magára, legalább addig, amíg ezt az ügyet felgöngyölíted.

Lertanard
A fickó harcos volt, akárcsak te. Nem tudod, milyen ember ez a herceg, de az előtted heverő boldogtalan nem félt feláldozni az életét érte, ahogy te is ezt tennéd a hazádért, a városodért, a családodért. Nem hagyhatod, hogy ocsmány méregkeverők győzedelmeskedjenek.

Awyer
Nem is lenne egy hátrány, ha sikerülne találkozni a herceggel. Talán a másik ügyet is révbe lehetne terelni. Egyre jobban áldod a szerencséd, hogy a vén tengeri medvével összefutottál.

[Siffad]

/Arvaroll/
Aha, ami szakembert kíván, azt bízzuk a szakemberre - egy laza mozdulattal leemelem a láncot és felmutatom
-ez még jó lesz valamire
közben az erszény a zsebembe vándorol - apró fejmozdulat, Galradzsára, hát nem kiszúrta az elf??
mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, nyugodt mozdulattal ismét előveszem
- induljunk, majd táborverésnél átnézzük

[Noryella]

Ariel

Bármennyire is vágyom találkozni Sebastiannal, érzem:
Kalandozó vérem felbuzog az izgalmas lehetőség hallatán, hogy egy új rejtélyes küldetésbe foghatok.

<Vár rám egy ezernyi veszéllyel kecsegtető kaland, ahol biztosan harcolhatok ismét...
Sebastian meg tud vigyázni magára (úgy tűnik eddig is tudott), legalább addig kibírja hogy megkeressem, amíg ezt az ügyet felgöngyölítem.>

Lovamon ülve, tettre készen, széles vigyorral az arcomon így szólok:
-Akkor hát rajta! Mentsük meg azt a herceget! Kalandra fel!- És indulásra készen észak felé fordulok.

[Meridian]

(Awyer)

*Elmosolyodik, ahogy végiggondolja ezt az egész ügyet. Az öreg is azt tanácsolta, hogy erre menjen, meg most ez a csapat is erre megy...

<Hehe, Hoztak az Istenek a szerencsések társaságában. Ínyemre való ez a dolog eddig, két legyet egy csapásra... mekkora mulatás lesz abból a pénzből!>

*Látván, hogy az elf hölgynek továbbra sincs lova -most nem jöhet gyalog-, odafordul, nőcsábásznak szánt mosollyal:

-Hölgyem, igazán nem koptathatja a lábát az úton, amíg mi a hátasainkon ülünk. Jöjjön, üljön ide elém, a lovam elbír mindkettőnket, és jóval gyorsabban haladhatunk. Azután hajrá, előre, bizony, Ariel, magam se mondhattam volna szebben. Siessünk!