Chapter I

[Orwen del'Correl]

(Albrecht)

Amikor Otto elmeséli mit olvasott, láthatóan megkönnyebbül, nem szól semmit, csak csendben hallgatja őt.
- Húsz Karl naponta!? – szinte majdnem kiugrik a bőréből, hisz még sosem keresett ennyit egy nap alatt. Vigyorogva veszi el a kihozott sört, és meg is húzza rendesen.
- Nos én a részemről felkeresem Altdorfot, ahogy nézem abba az irányba haladhat tovább a postakocsi. Bár amennyit vedelnek ezek a barmok –biccent a kocsisok irányába– kérdéses az indulás ideje. Lehet, hogy csak pár nap múlva indul a következő városba?
- Van más is, akinek kedve lenne húsz koronát keresni naponta?

[Quator ar Zaraquer]

(Farnoth Valahuir)

*A kocsmáros szavaira mosolyogva biccent köszönete és nagyrabecsülése jeléül az elf. Már rég nem ivott jófajta mézsört, a törpenépek löttyjét meg úton-útfélen próbálják tukmálni. A papiroson lévő szép pecsét leköti néhány pillanatig a figyelmét, de különben nem tud mit kezdeni az ákombákomokkal. Szerencsére odakint még eléggé ijedtnek tűnő társa, Otto, idebent hamar oldódott és készséggel tolmácsolja az olvasottakat. Albrecht hirtelen megélénkülésére az elf kissé összehúzza a szemöldökét és kortyol egyet a kihozott italából, mielőtt hozzászólna a témához.*

-A napi húsz arany nagyon kívánatos ajánlat... de azt is meg kellene fontolni vajon mit is kell ezért tenni. Most még lehet ifjonti hévvel rávágja mindegyikünk, hogy persze benne van, de a vállalt feladatot utána be is kell végezni... nomeg túlélni fizetésnapig. Azért, ha már ilyen lelkesek vagytok veletek tartok. Hátha eljutunk olyan helyre is, ahová egyébként esélyünk se lenne.

*Kis vészmadárkodás után cinkos mosollyal emeli meg a korsóját Albrecht és Otto felé. Ezzel jelezve, hogy vele számolhatnak az út során. Ha idő közben megérkeznek az ételek is egy csengő "Jóétvágyat!" után nekilát falatozni. Nem habzsol és nem is sieti el, csak lassan, de biztosan kanalazza a ragut befelé és közben elmélázva nézi mi sül ki a kocsisok és a nők néma szempárbajából.*

[Sessaryen]

------------
Torum
------------

A hírvivő nagy étvággyal nekilát a kihozott ételnek, halk „Jó étvágyot!” mormogva a környezetének.
Habzsolva és jóízűen eszik, mindent betöm a tányérjáról a bendőjébe pillanatok alatt. Aztán következik az itóka, aminek a felét azonnal lehúzza, a maradékot viszont visszateszi az asztalra. Láthatóan ettől a pillanattól kezdve mértékletességet fogad.

- Tukdon galaz? – kapja a fejét a lefordított plakát felé. Pár pillanatig a számára csak ákombákomos papirost figyeli, majd nagyot, súlyosat bólint.
- Számolhattok velem.

Tudja, céljai eléréséhez jelenlegi vagyonánál többre van szüksége. Így nem hagyhat ki egy ekkora lehetőséget, még akkor sem, ha az elf szavai finoman fogalmazva is kétséget ébresztőek.
Lélekben vállat von, húsz arany, az húsz arany. Majd csak lesz valahogy.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Togar
Első fejezet: A belső ellenség
Helyszín: Reikland
Időpont: 2518. Jahrdrung Marktag 3. este
Résztvevők: Mindenki
__________________________________________________

Hamarosan visszatér a fogadós és hozza a megrendelt ételeket, majd szép sorban leteszi elétek. És megáll az asztal mellett.

-Hozhatok még valamit uraim? Gondolom itt óhajtják tölteni az éjszakát, tudok adni mindenkinek külön szobát vagy pedig ketessével is aludhatnak. Egy szoba 2 ezüstbe kerül éjszakára a vacsora és a reggeli pedig még két ezüst összesen.Ha szobát úhajtanak a pultnál kérhetik-mondja. majd vár egy kicsit az esetleges kérdésekre, ha nem tesztek fel neki visszatér a pult mögé.

Közben csendben beesteledett odakinn hangos döndüléssel bezárt a kapu. Innentől kezdve reggelig senki nem juthat be. A másik asztalnál az egyik kocsis bedől az asztal alá és hangos hortyogásba kezd.A társa eléggé imbolyogva feláll majd a hónaaláá nyúlva elkezdi húzni befelé a szobák felé vezető ajtón. Ugylátszik ez a momentum volt az utolsó csepp a nőknél. Felpattannak az asztaltól és a kocsisok előtt kiviharzanak a szobájuk felé hangosan becspva az ajtót a közeledők előtt. A másik férfi felpillant a könyvből majd miután felmérte a helyzetet olvas tovább. Egyedül a pult mellett ülő alak figyeli az eseményeket csendesen vigyorogva.

[Sessaryen]

------------
Torum
------------

- Köszönöm, nekem lesz egy szoba, és a vacsora, reggeli. – közli a fogadóssal azonnal a törpe. Négy ezüst kicsit sok, de majd visszahozza az árát a küldetés, amit elvállalni szándékozik a csapat. És fáradt is, szeretne legalább egy éjjelt nyugodtan átaludni…

A mértéket nem ismerő embereket kicsi fintorral az arcán figyeli, az a nők problémája viszont, hogy nem tudnak megfelelő kocsist választani.
A vacsora végén marad az asztalnál, és a fogadóban lévőket figyeli még. Ha semmi érdekfeszítő nem történik, akkor egy óra múlva kifizeti a négy ezüstöt, és a szobájába hurcolkodik.

[Quator ar Zaraquer]

(Farnoth Valahuir)

*A fogadós ajánlatára egyenlőre csak bólint, jelezve igényt tart a szobára és a reggelire is. A négy ezüstöt nem sokallja, bár az is igaz, hogy általában nem foglalkozik a pénzügyekkel. Amíg van pénze addig költse el, mert hiába harácsol, ha nem éli meg az alkalmat a költekezésre. Komótos vacsorázása közben az asztal alá zuhanó kocsis és az ajtóban lezajló kis közjáték láttán derűs, mindentudó mosoly kíséretében megcsóválja a fejét.*

-Pedig biztos szép estéjük lehetett volna közösen...

*A törpe, de még a többiek is rég befejezték az evést, mikor ő még az utolsó cseppeket próbálja a kanalába édesgetni. Végül csak sierül a ragu minden porcikáját eltüntetnie és elégedett sóhajjal hátradől, felhajtja mézsöre maradékát és nagyot nyűjtózkodva feláll székéről.*

-Ahhhrrrrmmmm. Nos urak, én elvonulok. Esetleg van valakinek kedve körülnézni a szobák elfoglalása után? Ha igen, akkor engem megtalál... valahol a udvarban, azt hiszem nem veszek szem elől a portán.

*Ezzel kicsit meghajol távozás előtt és felvéve felszerelését a pulthoz sétál és lerakja a fogadós elé a négy ezüstöt.*

-Nagyon finom volt a ragu Fogadós Uram. Talán még sosem ettem ilyen fenségeset! Ha lehet kérnék egy szobát magamnak éjszakára. Az hogy egyedül vagy kettessével szállásol el nem zavar, bár ha van lehetőség, akkor a különszobát választom. ... Tudja horkolok.

*A ragu dícséreténél még elővesz féltucat bronz penny-t és borravaló gyanánt az ezüstök mellé tolja. A szobarendelésnél az utolsó "vallomás" előtt körbenéz, hogy ki figyeli, de úgy tűnik ez inkább csak egy kis játék a részéről, emrt ugyan olyan vidám hangon jegyzi meg hangos problémáját is. Ha nincs más teendője vagy érdekes esemény az étkezőben, akkor a kulcsot átvéve kényelmesen elbattyog a szobájába lepakolni és körülnézni. Bár erről nem tett említést a fogadós, hogy milyen lehetőségek vannak fürdés terén azért feltett szándéka valami alkalmas helyet keresni erre is. Ha más nem a kútnál húz majd magának egy vödör vizet, gondolja.*

[Orwen del'Correl]

(Albrecht)

A szobát illetően vigyorogva bólint a fogadósnak:
-Igen, igénybe venném a vendégszeretetüket. Ha más nincs, mára énis kidőltem. És jobban tennétek, ha magatok is hasonlóképp cselekednétek.
Ezzel fejezi be mondanivalóját, és egy díszes karlengetés közepette (mely mímelni akarja a nemesek formális üdvözlési mozdulatsorát) a fogadós pultja felé veszi az irányt, hogy fizethessen.
- Egy külön szobát, ha van még… -közben szórakozottan nyúl az erszényébe az ezüstökért- …szép kis fogadó. Sok a munka körülötte igaz? Megtenné, hogy elmondja nekem mikor indul postakocsi a nagyvárosba?
…
-És annyit szeretnék még, hogy ébresszenek fel a reggelihez, mielőtt indulunk tovább.

A 4 ezüstöt a fogadós asztalára számolja, se többet, se kevesebbet.
Ásítva indul a szobája felé, ott lepakol, és nyugovóra tér, hacsak valami merőben más dolog nem jön közbe.

[Con Gosep Romuald]

Bodin

Lassan kezdek fáradni.. A vacsora kicsit eltelített s nehéz felkellnem a székből. Jelzem én is a szándékomat a fogadósnak s szintúgy mint az előttem lévők külön szobát óhajtok. Azon gondolkodok, hogy nem kéne még lefeküdnöm, de végül a fáradság győzedelmeskedik. Felmegyek a szombámba lecuccolok s bezárom az ajtót majd ledölök az ágyba s alszom reggelig. Legalábbis ez a tervem.

[Arnoil]

(Otto)

Kényelmesen megvacsorázom, s a sör második felét elszopogatom nézve a fogadó népét.

< Megint vadon lesz akkor? Olyan könnyen belementek. Mondjuk megértem, jobb mint egy városban nyomorogni... >

Felkászálódok és a fogadósnál én is rendezek egy szobát magamnak:

- Jómagam is kérnék egy szobát, nem baj ha valamelyik velem együtt érkezővel közös, s az sem ha egyágyas. Kérnék még egy újabb jó korsó sert is altatónak.

Kifizetem amit kér, s a sörömmel visszaülök az asztalhoz, és kellemes bódultságomban szemlélem a környéket.
Ahogy ürül a hely úgy felkerekedem magam is és kicsit kacsázó léptekkel felkóválygok a szobámhoz, s elterülök az ágyamon miután az ajtót becsuktam.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Togar
Első fejezet: A belső ellenség
Helyszín: Reikland
Időpont: 2518. Jahrdrung Marktag 3. este
Résztvevők: Mindenki
__________________________________________________

Szépen lassan kiürül a fogadó ahogy egyre későbbre jár az idő, így mindenki megkapja saját szobakulcsát a fogadóstól.Az ajtón benyitva egy hosszabb folyosón találjátok magatokak amin ajtók nyílnak jobboldalt. A fogadós mindenkinek megmutatja a szobáját, jó húsz darab ajtót számoltok össze, így van választék bőven.Továbbá elmondja Farnoth kimondatlan kérdésére válaszolva, hogy a fürdőt a folyosó végén találjátok. Három fémkád van benne és az ajtó mellett három darab falap, ha a zöld színű van felétek akkor van hely ha mindhárom piros akkor tele van. Ha bementek kéretik az egyik lapot megfordítani foglaltra attól függően melyik kádba ültök bele. A meglepetések elkerülése végett, mivel ez koedukált fürdőhelység, a másik még építés alatt áll.

A szobák berendezése egyszerú és a méretük meglehetősen kicsi. Van benne egy ágy amiben frissen illatozó ágynemű található, egy darab szekrény a felszerelés ruha tárolására és egy darab mosdótál állvánnyal az ajtó melletti sarokban, ennyi az össz berendezés. Az építők célja az lehetett, hogy ide csak aludni térjenek be a vendégek, épp ezért se asztal se székek nincsennek a szobákban. Az ablakon egy bezárt spaletta található ami belülről van bezárva.Mindannyian megkapjátok saját szobáitok és nyugodtan lepakolhattok.

[Sessaryen]

------------
Torum
------------

- Király. – szólal meg hangosan a törpe, mikor meglátja a szobát, amit kapott. Gyorsan lepakolja a felszerelését, gondosan bezárja a szobáját, és visszasétál az ivóba. Még egy pofa ital nem árthat – alapon.
Meg aztán nem akar kimaradni semmilyen mókából, amit a gyorsan részegedő vendégek ígérnek.
Ha nem történik semmi érdekes, míg a két korsó sör elfogy, akkor egy rövid fürdőzés után aludni tér, és reggelig fel sem kel.

[Quator ar Zaraquer]

(Farnoth Valahuir)

*A rövid körbevezetés alatt felderül ábrázata a fürdő láttán. Miután elfoglalták a szobáikat és megnézte magának hol is fog aludni, természetesen gyorsan beledőlt a friss ágyneműbe, hogy kipróbálja mennyire kényelmes az ágy. Utána a cuccait az ágy mellé rakja és nekivetkőzik félmeztelenre a fürdésnek. Magához veszi a törölközőjét és elvonul a fürdőbe, remélve, hogy nem előzik meg 3-an is és jut neki egy kád. Az esetleges morcosan elvonult hölgytársaság nem zavarná, bár különösebben most nem is vágyik félreérthető találkozásokra. Miután kényelmesen kipancsolta magát visszatér a szobájába és tiszta ruhát véve esti sétára indul. Íját, fegyverövét természetesen magával vszi, hiszen bármikor szüksége lehet az utazónak önvédelmi eszközökre. A csendes séta keretében körbejárja az erődítményt belülről, majd ő is nyugovóra tér. A kellemes és zavartalan alvás miatt nem aggódik, ha valami igazán fontos történik úgyis felébresztik.*

[Con Gosep Romuald]

Bodin


Én nem nagyon csinálok már semmit mint a fentebb említettem. Felmegyek lepakolok bezárom az ajtót majd alszom. a fegyverem mellettem bekészítve. Ha nem történik semmi különös szintén reggelik alszom.

[Orwen del'Correl]

(Albrecht)

Nem sokat teketóriázik, megelégedéssel, és gyermeki arccal veti ágyba magát, egy kurta 'Jócakát!' kíséretében. Az ajtaját midenesetre kulcsra/reteszre zárja lefekvés előtt.
Alighanem csillogó aranykoronákkal álmodik a fiú.

[Arnoil]

(Otto)

Kicsit meghökkenek a szoba és az ágy kinézetén, aztán gyors szemlélődés után jobbnak látom igénybe venni a fürdőt is.
< fene gondolta hogy itt ilyen nagy rend van, mondjuk kétségkívül jobb mint vakarózva ébredni. >

Egyébiránt a fárasztó út után nem tervezek semmi rendkívülit, egyszerűen elteszem magam holnapra.