(Albrecht)
Amikor Otto elmeséli mit olvasott, láthatóan megkönnyebbül, nem szól semmit, csak csendben hallgatja őt.
- Húsz Karl naponta!? – szinte majdnem kiugrik a bőréből, hisz még sosem keresett ennyit egy nap alatt. Vigyorogva veszi el a kihozott sört, és meg is húzza rendesen.
- Nos én a részemről felkeresem Altdorfot, ahogy nézem abba az irányba haladhat tovább a postakocsi. Bár amennyit vedelnek ezek a barmok –biccent a kocsisok irányába– kérdéses az indulás ideje. Lehet, hogy csak pár nap múlva indul a következő városba?
- Van más is, akinek kedve lenne húsz koronát keresni naponta?